1 korinthusiakhoz 15

¹Eszetekbe juttatom továbbá, atyámfiai, az evangyéliomot, melyet hirdettem néktek, melyet be is vettetek, melyben állotok is,

²A mely által üdvözültök is, ha megtartjátok, a minémû beszéddel hirdettem néktek, hacsak nem hiába lettetek hívõkké.

³Mert azt adtam elõtökbe fõképen, a mit én is úgy vettem, hogy a Krisztus meghalt a mi bûneinkért az írások szerint;

⁴És hogy eltemettetett; és hogy feltámadott a harmadik napon az írások szerint;

⁵És hogy megjelent Kéfásnak; azután a tizenkettõnek;

⁶Azután megjelent több mint ötszáz atyafinak egyszerre, kik közül a legtöbben mind máig élnek, némelyek azonban el is aludtak;

⁷Azután megjelent Jakabnak; azután mind az apostoloknak;

⁸Legutolszor pedig mindenek között, mint egy idétlennek, nékem is megjelent.

⁹Mert én vagyok a legkisebb az apostolok között, ki nem vagyok méltó, hogy apostolnak neveztessem, mert háborgattam az Istennek anyaszentegyházát.

¹⁰De Isten kegyelme által vagyok, a mi vagyok; és az õ hozzám való kegyelme nem lõn hiábavaló; sõt többet munkálkodtam, mint azok mindnyájan de nem én, hanem az Istennek velem való kegyelme.

¹¹Akár én azért, akár azok, így prédikálunk, és így lettetek ti hívõkké.

¹²Ha azért Krisztusról hirdettetik, hogy a halottak közül feltámadott, mimódon mondják némelyek ti köztetek, hogy nincsen halottak feltámadása?

¹³Mert ha nincsen halottak feltámadása, akkor Krisztus sem támadott fel.

¹⁴Ha pedig Krisztus fel nem támadott, akkor hiábavaló a mi prédikálásunk, de hiábavaló a ti hitetek is.

¹⁵Sõt az Isten hamis bizonyságtevõinek is találtatunk, mivelhogy az Isten felõl bizonyságot tettünk, hogy feltámasztotta a Krisztust; a kit nem támasztott fel, ha csakugyan nem támadnak fel a halottak.

¹⁶Mert ha a halottak fel nem támadnak, a Krisztus sem támadott fel.

¹⁷Ha pedig a Krisztus fel nem támadott, hiábavaló a ti hitetek; még bûneitekben vagytok.

¹⁸A kik a Krisztusban elaludtak, azok is elvesztek tehát.

¹⁹Ha csak ebben az életben reménykedünk a Krisztusban, minden embernél nyomorultabbak vagyunk.

²⁰Ámde Krisztus feltámadott a halottak közül, zsengéjök lõn azoknak, kik elaludtak.

²¹Miután ugyanis ember által van a halál, szintén ember által van a halottak feltámadása is.

²²Mert a miképen Ádámban mindnyájan meghalnak, azonképen a Krisztusban is mindnyájan megeleveníttetnek.

²³Mindenki pedig a maga rendje szerint. Elsõ zsenge a Krisztus; azután a kik a Krisztuséi, az õ eljövetelekor.

²⁴Aztán a vég, mikor átadja az országot az Istennek és Atyának; a mikor eltöröl minden birodalmat és minden hatalmat és erõt.

²⁵Mert addig kell néki uralkodnia, mígnem ellenségeit mind lábai alá veti.

²⁶Mint utolsó ellenség töröltetik el a halál.

²⁷Mert mindent az õ lábai alá vetett. Mikor pedig azt mondja, hogy minden alája van vetve, nyilvánvaló, hogy azon kívül, a ki neki mindent alávetett.

²⁸Mikor pedig minden alája vettetett, akkor maga a Fiú is alávettetik annak, a ki neki mindent alávetett, hogy az Isten legyen minden mindenben.

²⁹Különben mit cselekesznek azok, a kik a halottakért keresztelkednek meg, a halottak teljességgel nem támadnak fel? Miért is keresztelkednek meg a halottakért?

³⁰Mi is miért veszélyeztetjük magunkat minden pillanatban?

³¹Naponként halál révén állok. A veletek való dicsekedésre mondom, mely van nékem a Krisztus Jézusban a mi Urunkban.

³²Ha csak emberi módon viaskodtam Efézusban a fenevadakkal, mi a hasznom abból, ha a halottak fel nem támadnak? Együnk és igyunk, holnap úgyis meghalunk!

³³Ne tévelyegjetek. Jó erkölcsöt megrontanak gonosz társaságok.

³⁴Serkenjetek fel igazán és ne vétkezzetek; mert némelyek nem ismerik Istent; megszégyenítéstekre mondom.

³⁵De mondhatná valaki: Mi módon támadnak fel a halottak? és minémû testtel jönnek ki?

³⁶Balgatag! a mit te vetsz, nem elevenedik meg, hanemha megrothadánd.

³⁷És abban, a mit elvetsz, nem azt a testet veted el, a mely majd kikél, hanem puszta magot, talán búzáét, vagy más egyébet.

³⁸Az Isten pedig testet ád annak, a mint akarta, és pedig mindenféle magnak az õ saját testét.

³⁹Nem minden test azon egy test, hanem más az embernek teste, más a barmoknak teste, más a halaké, más a madaraké.

⁴⁰És vannak mennyei testek és földi testek; de más a mennyeiek dicsõsége, más a földieké.

⁴¹Más a napnak dicsõsége és más a holdnak dicsõsége és más a csillagok dicsõsége; mert csillag a csillagtól különbözik dicsõségre nézve.

⁴²Épenígy a halottak feltámadása is. Elvettetik romlandóságban, feltámasztatik romolhatatlanságban;

⁴³Elvettetik gyalázatosságban, feltámasztatik dicsõségben; elvettetik erõtelenségben, feltámasztatik erõben.

⁴⁴Elvettetik érzéki test, feltámasztatik lelki test. Van érzéki test, és van lelki test is.

⁴⁵Így is van megírva: Lõn az elsõ ember, Ádám, élõ lélekké; az utolsó Ádám megelevenítõ szellemmé.

⁴⁶De nem a lelki az elsõ, hanem az érzéki, azután a lelki.

⁴⁷Az elsõ ember földbõl való, földi; a második ember, az Úr, mennybõl való.

⁴⁸A milyen ama földi, olyanok a földiek is; és a milyen ama mennyei, olyanok a mennyeiek is.

⁴⁹És a miképen hordtuk a földinek ábrázatját, hordani fogjuk a mennyeinek ábrázatját is.

⁵⁰Azt pedig állítom atyámfiai, hogy test és vér nem örökölheti Isten országát, sem a romlandóság nem örökli a romolhatatlanságot.

⁵¹Ímé titkot mondok néktek. Mindnyájan ugyan nem aluszunk el, de mindnyájan elváltozunk.

⁵²Nagy hirtelen, egy szempillantásban, az utolsó trombitaszóra; mert trombita fog szólni, és a halottak feltámadnak romolhatatlanságban, és mi elváltozunk.

⁵³Mert szükség, hogy ez a romlandó test romolhatatlanságot öltsön magára, és e halandó test halhatatlanságot öltsön magára.

⁵⁴Mikor pedig ez a romlandó test romolhatatlanságba öltözik, és e halandó halhatatlanságba öltözik, akkor beteljesül amaz ige, mely meg vagyon írva. Elnyeletett a halál diadalra.

⁵⁵Halál! hol a te fullánkod? Pokol! hol a te diadalmad?

⁵⁶A halál fullánkja pedig a bûn; a bûn ereje pedig a törvény.

⁵⁷De hála az Istennek, a ki a diadalmat adja nékünk a mi Urunk Jézus Krisztus által.

⁵⁸Azért szerelmes atyámfiai erõsen álljatok, mozdíthatatlanul, buzgólkodván az Úrnak dolgában mindenkor, tudván, hogy a ti munkátok nem hiábavaló az Úrban.