Péter első 5

¹A köztetek lévõ presbitereket kérem én, a presbitertárs, és a Krisztus szenvedésének tanuja, és a megjelenendõ dicsõségnek részese;

²Legeltessétek az Istennek köztetek lévõ nyáját, gondot viselvén arra nem kényszerítésbõl, hanem örömest; sem nem rút nyerészkedésbõl, hanem jóindulattal;

³Sem nem úgy, hogy uralkodjatok a gyülekezeteken, hanem mint példányképei a nyájnak.

⁴És mikor megjelenik a fõpásztor, elnyeritek a dicsõségnek hervadatlan koronáját.

⁵Hasonlatosképen ti ifjabbak engedelmeskedjetek a véneknek: mindnyájan pedig, egymásnak engedelmeskedvén, az alázatosságot öltsétek fel, mert az Isten a kevélyeknek ellene áll, az alázatosaknak pedig kegyelmet ád.

⁶Alázzátok meg tehát magatokat Istennek hatalmas keze alatt, hogy felmagasztaljon titeket annak idején.

⁷Minden gondotokat õ reá vessétek, mert néki gondja van reátok.

⁸Józanok legyetek, vigyázzatok; mert a ti ellenségetek, az ördög, mint ordító oroszlán szerte jár, keresvén, kit elnyeljen:

⁹A kinek álljatok ellen, erõsek lévén a hitben, tudva, hogy a világban lévõ atyafiságotokon ugyanazok a szenvedések telnek be.

¹⁰A minden kegyelemnek Istene pedig, a ki az õ örök dicsõségére hívott el minket a a Krisztus Jézusban, titeket, a kik rövid ideig szenvedtetek, õ maga tegyen tökéletesekké, erõsekké, szilárdakká és állhatatosokká,

¹¹Övé a dicsõség és a hatalom örökkön-örökké. Ámen.

¹²Silvánus által, a ki, a mint gondolom, hû atyátokfia, röviden írtam, intve és bizonyságot téve, hogy az az Istennek igaz kegyelme, a melyben állotok.

¹³Köszönt titeket a veletek együtt választott babiloni gyülekezet és Márk, az én fiam.

¹⁴Köszöntsétek egymást szeretet csókjával. Békesség mindnyájatoknak, a kik Krisztusban vagytok.