János harmadik 1

¹A presbiter a szeretett Gájusnak, a kit én igazán szeretek.

²Szeretett barátom, kívánom, hogy mindenben jól legyen dolgod, és légy egészséges, a mint jó dolga van a lelkednek.

³Mert felettébb örültem, a mikor atyafiak jöttek és bizonyságot tettek a te igazságodról, úgy, a mint te az igazságban jársz.

⁴Nincs annál nagyobb örömem, mintha hallom, hogy az én gyermekeim az igazságban járnak.

⁵Szeretett barátom, híven cselekszel mindenben, a mit az atyafiakért, és pedig az idegenekért teszel,

⁶A kik bizonyságot tettek a te szeretetedrõl a gyülekezet elõtt; a kiket jól teszed, ha Istenhez méltóan bocsátasz útjokra.

⁷Mert az õ nevéért mentek ki, semmit sem fogadván el a pogányoktól;

⁸Nékünk azért be kell fogadnunk az ilyeneket, hogy munkatársaikká lehessünk az igazságban.

⁹Írtam a gyülekezetnek; de Diotrefesz, a ki elsõséget kíván közöttük, nem fogad el minket.

¹⁰Ezért, ha odamegyek, felemlítem az õ dolgait, a melyeket cselekszik, gonosz szavakkal csácsogván ellenünk; sõt nem elégedvén meg ezzel, maga sem fogadja be az atyafiakat, és a kik ezt akarnák, azokat is akadályozza, és az egyházból kiveti.

¹¹Szeretett barátom, ne a rosszat kövesd, hanem a jót. A ki jót cselekszik, az Istentõl van; a ki pedig rosszat cselekszik, nem látta az Istent.

¹²Demeter mellett mindenki bizonyságot tett, maga az igazság is; de mi is bizonyságot teszünk, és tudjátok, hogy a mi bizonyságtételünk igaz.

¹³Sok írni valóm volna, de nem akarok tintával és tollal írni néked:

¹⁴Hanem reménylem, hogy csakhamar meglátlak téged és szemtõl szembe beszélhetünk. (1:15) Békesség néked! Köszöntenek téged a te barátaid. Köszöntsd a barátainkat név szerint.