Jób 19

¹Felele pedig, Jób, és monda:

²Meddig búsítjátok még a lelkemet, és kínoztok engem beszéddel?

³Tízszer is meggyaláztatok már engem; nem pirultok, hogy így erõsködtök ellenem?

⁴Még ha csakugyan tévedtem is, tévedésem énmagamra hárul.

⁵Avagy csakugyan pöffeszkedni akartok ellenem, és feddõdni az én gyalázatom felett?

⁶Tudjátok meg hát, hogy Isten alázott meg engem, és az õ hálójával õ vett engem körül.

⁷Ímé, kiáltozom az erõszak miatt, de meg nem hallgattatom, segélyért kiáltok, de nincsen igazság.

⁸Utamat úgy elgátolta, hogy nem mehetek át rajta, és az én ösvényemre sötétséget vetett.

⁹Tisztességembõl kivetkõztetett, és fejemnek koronáját elvevé.

¹⁰Megronta köröskörül, hogy elveszszek, és reménységemet, mint a fát, letördelé.

¹¹Felgerjesztette haragját ellenem, és úgy bánt velem, mint ellenségeivel.

¹²Seregei együtt jövének be és utat csinálnak ellenem, és az én sátorom mellett táboroznak.

¹³Atyámfiait távol ûzé mellõlem, barátaim egészen elidegenedtek tõlem.

¹⁴Rokonaim visszahúzódtak, ismerõseim pedig elfelejtkeznek rólam.

¹⁵Házam zsellérei és szolgálóim idegennek tartanak engem, jövevény lettem elõttök.

¹⁶Ha a szolgámat kiáltom, nem felel, még ha könyörgök is néki.

¹⁷Lehelletem idegenné lett házastársam elõtt, s könyörgésem az én ágyékom magzatai elõtt.

¹⁸Még a kisdedek is megvetnek engem, ha fölkelek, ellenem szólnak nékem.

¹⁹Megútált minden meghitt emberem; a kiket szerettem, azok is ellenem fordultak.

²⁰Bõrömhöz és húsomhoz ragadt az én csontom, csak fogam húsával menekültem meg.

²¹Könyörüljetek rajtam, könyörüljetek rajtam, oh ti barátaim, mert az Isten keze érintett engem!

²²Miért üldöztök, engem úgy, mint az Isten, és mért nem elégesztek meg a testemmel?

²³Oh, vajha az én beszédeim leirattatnának, oh, vajha könyvbe feljegyeztetnének!

²⁴Vasvesszõvel és ónnal örökre kõsziklába metszetnének!

²⁵Mert én tudom, hogy az én megváltóm él, és utoljára az én porom felett megáll.

²⁶És miután ezt a bõrömet megrágják, testem nélkül látom meg az Istent.

²⁷A kit magam látok meg magamnak; az én szemeim látják meg, nem más. Az én veséim megemésztettek én bennem;

²⁸Mert ezt mondjátok: Hogyan fogjuk õt üldözni! látva, hogy a dolog gyökere én bennem rejlik.

²⁹Féljetek a fegyvertõl, mert a fegyver a bûnök miatt való büntetés, hogy megtudjátok, hogy van ítélet!