Jób 21

¹Felele pedig Jób, és monda:

²Jól hallgassátok meg az én beszédemet, és legyen ez a ti vigasztalástok helyett.

³Szenvedjetek el engem, a míg szólok, azután gúnyoljátok ki beszédemet.

⁴Avagy én embernek panaszolkodom-é? Miért ne volna hát keserû a lelkem?

⁵Tekintsetek reám és álmélkodjatok el, és tegyétek kezeteket szátokra.

⁶Ha visszaemlékezem, mindjárt felháborodom, és reszketés fogja el testemet.

⁷Mi az oka, hogy a gonoszok élnek, vénséget érnek, sõt még meg is gyarapodnak?

⁸Az õ magvok elõttök nõ fel õ velök, és az õ sarjadékuk szemeik elõtt.

⁹Házok békességes a félelemtõl, és az Isten vesszeje nincsen õ rajtok.

¹⁰Bikája folyat és nem terméketlen, tehene megellik és el nem vetél.

¹¹Kieresztik, mint nyájat, kisdedeiket, és ugrándoznak az õ magzataik.

¹²Dobot és hárfát ragadnak, és örvendeznek a síp zengésének.

¹³Jóllétben töltik el napjaikat, és egy pillanat alatt szállnak alá a sírba;

¹⁴Noha azt mondják Istennek: Távozzál el tõlünk, mert a te utaidnak tudásában nem gyönyörködünk!

¹⁵Micsoda a Mindenható, hogy tiszteljük õt, és mit nyerünk vele, ha esedezünk elõtte?

¹⁶Mindazáltal az õ javok nincsen hatalmukban, azért a gonoszok tanácsa távol legyen tõlem!

¹⁷Hányszor aluszik el a gonoszok szövétneke, és jõ rájok az õ veszedelmök! Hányszor osztogatja részöket haragjában.

¹⁸Olyanok lesznek, mint a pozdorja a szél elõtt, és mint a polyva, a melyet forgószél ragad el.

¹⁹Isten az õ fiai számára tartja fenn annak büntetését. Megfizet néki, hogy megérzi majd.

²⁰Maga látja meg a maga veszedelmét, és a Mindenható haragjából iszik.

²¹Mert mi gondja van néki házanépére halála után, ha az õ hónapjainak száma letelt?!

²²Ki taníthatja Istent bölcseségre, hisz õ ítéli meg a magasságban levõket is!

²³Ez meghal az õ teljes boldogságában, egészen megelégedetten és nyugodtan;

²⁴Fejõedényei tejjel vannak tele, csontjainak velõje nedvességtõl árad.

²⁵Amaz elkeseredett lélekkel hal meg, mert nem élhetett a jóval.

²⁶Együtt feküsznek a porban, és féreg lepi õket.

²⁷Ímé, jól tudom a ti gondolatitokat és a hamisságokat, a melyekkel méltatlankodtok ellenem;

²⁸Mert ezt mondjátok: Hol van ama fõembernek háza, hol van a gonoszok lakozásának sátora?

²⁹Avagy nem kérdeztétek-é meg azokat, a kik sokat utaznak és jeleiket nem ismeritek-é?

³⁰Bizony a veszedelemnek napján elrejtetik a gonosz, a haragnak napján kiszabadul.

³¹Kicsoda veti szemére az õ útját, és a mit cselekedett, kicsoda fizet meg néki azért?

³²Még ha a sírba vitetik is ki, a sírdomb felett is él.

³³Édesek lesznek néki a sírnak hantjai, és maga után vonsz minden embert, a mint számtalanok mentek el elõtte.

³⁴Hogyan vigasztalnátok hát engem hiábavalósággal? Feleselésetek igazságtalanság marad.