Lukács 3

¹Tibérius császár uralkodásának tizenötödik esztendejében pedig, mikor Júdeában Ponczius Pilátus volt a helytartó, és Galileának negyedes fejedelme Heródes, Iturea és Trakhónitis tartományának pedig negyedes fejedelme az õ testvére Filep, Abiléné negyedes fejedelme meg Lisániás,

²Annás és Kajafás fõpapsága alatt, lõn az Úrnak szava Jánoshoz, a Zakariás fiához, a pusztában,

³És méne a Jordán mellett lévõ minden tartományba prédikálván a megtérés keresztségét a bûnöknek bocsánatjára;

⁴A mint meg van írva Ésaiás próféta beszédeinek könyvében, ki ezt mondja: Kiáltónak szava a pusztában: Készítsétek meg az Úrnak útját, egyengessétek az õ ösvényeit.

⁵Minden völgy betöltetik, minden hegy és halom megalacsonyíttatik; és az egyenetlenek egyenesekké, és a göröngyös útak símákká lesznek;

⁶És meglátja minden test az Istennek szabadítását.

⁷Monda azért a sokaságnak, a mely kiméne hozzá, hogy általa megkereszteltessék: Viperák fajzati, kicsoda intett meg titeket, hogy a bekövetkezõ harag elõl meneküljetek?

⁸Teremjetek azért megtéréshez méltó gyümölcsöket, és ne mondogassátok magatokban: Ábrahám a mi atyánk! mert mondom néktek, hogy az Isten ezekbõl a kövekbõl is támaszthat fiakat Ábrahámnak.

⁹Immár pedig a fejsze is rávettetett a fák gyökerére: minden fa azért, a mely jó gyümölcsöt nem terem, kivágattatik és a tûzre vettetik.

¹⁰És megkérdé õt a sokaság, mondván: Mit cselekedjünk tehát?

¹¹Õ pedig felelvén, monda nékik: A kinek két köntöse van, egyiket adja annak, a kinek nincs; és a kinek van eledele, hasonlókép cselekedjék.

¹²És eljövének a vámszedõk is, hogy megkeresztelkedjenek, és mondának néki: Mester, mit cselekedjünk?

¹³Õ pedig monda nékik: Semmi többet ne követeljetek, mint a mi elõtökbe rendeltetett.

¹⁴És megkérdék õt a vitézek is, mondván: Hát mi mit cselekedjünk? És monda nékik: Senkit se háborítsatok, se ne patvarkodjatok; és elégedjetek meg zsoldotokkal.

¹⁵Mikor pedig a nép várt és szívökben mind azon gondolkoztak János felõl, hogy vajjon nem õ-é a Krisztus;

¹⁶Felele János mindeneknek, mondván: Én ugyan keresztellek titeket vízzel; de eljõ, a ki nálamnál erõsebb, a kinek nem vagyok méltó, hogy sarujának kötõjét megoldjam: az majd keresztel titeket Szent Lélekkel és tûzzel:

¹⁷Kinek szórólapátja kezében van, és megtisztítja szérûjét; és a gabonát az õ csûrébe takarja, a polyvát pedig megégeti olthatatlan tûzzel.

¹⁸És még sok egyebekre is intvén õket, hirdeté az evangyéliomot a népnek.

¹⁹Mikor pedig Heródes, a negyedes fejedelem, megfeddetett õ tõle Heródiásért, az õ testvérének, Filepnek feleségéért és mindama gonoszságokért, a miket Heródes cselekedett,

²⁰Ez még azzal tetézte mindezeket, hogy Jánost tömlöczbe vetteté.

²¹Lõn pedig, hogy mikor az egész nép megkeresztelkedett, és Jézus is megkereszteltetett, és imádkozott, megnyilatkozék az ég,

²²És leszálla õ reá a Szent Lélek testi ábrázatban mint egy galamb, és szózat lõn mennybõl, ezt mondván: Te vagy amaz én szerelmes Fiam, te benned gyönyörködöm!

²³Maga Jézus pedig mintegy harmincz esztendõs volt, mikor tanítani kezdett, ki, a mint állítják vala, a József fia vala, ez pedig a Hélié,

²⁴Ez Mattáté, ez Lévié, ez Melkié, ez Jannáé, ez Józsefé,

²⁵Ez Matthatiásé, ez Ámosé, ez Naumé, ez Eslié, ez Naggaié,

²⁶Ez Maáté, ez Matthatiásé, ez Sémeié, ez Józsefé, ez Júdáé,

²⁷Ez Joannáé, ez Rhésáé, ez Zorobábelé, ez Saláthielé, ez Nérié,

²⁸Ez Melkié, ez Addié, ez Hosámé, ez Elmodámé, ez Éré,

²⁹Ez Jóséé, ez Eliézeré, ez Jórimé, ez Mattáté, ez Lévié,

³⁰Ez Simeoné, ez Júdáé, ez Józsefé, ez Jónáné, ez Eliákimé,

³¹Ez Méleáé, ez Maináné, ez Mattátáé, ez Nátáné, ez Dávidé,

³²Ez Jesséé, ez Obedé, ez Boázé, ez Sálmoné, ez Naássoné,

³³Ez Aminádábé, ez Arámé, ez Esroné, ez Fáresé, ez Júdáé.

³⁴Ez Jákóbé, ez Izsáké, ez Ábrahámé, ez Táréé, ez Nákhoré,

³⁵Ez Sárukhé, ez Ragávé, ez Fáleké, ez Eberé, ez Saláé,

³⁶Ez Kajnáné, ez Arfaksádé, ez Semé, ez Noéé, ez Lámekhé,

³⁷Ez Mathuséláé, ez Énókhé, ez Járedé, ez Mahalaléelé, ez Kajnáné,

³⁸Ez Énósé, ez Sethé, ez Ádámé, ez pedig az Istené.