Márk 3

¹És ismét beméne a zsinagógába, és vala ott egy megszáradt kezû ember.

²És lesik vala õt, hogy meggyógyítja-é szombatnapon; hogy vádolhassák õt.

³Akkor monda a megszáradt kezû embernek: Állj elõ a középre.

⁴Azoknak pedig monda: Szabad-é szombatnapon jót vagy rosszat tenni? lelket menteni, vagy kioltani? De azok hallgatnak vala.

⁵Õ pedig elnézvén õket haraggal, bánkódván szívök keménysége miatt, monda az embernek: Nyújtsd ki a kezedet. És kinyújtá, és meggyógyult a keze és éppé lõn, mint a másik.

⁶Akkor a farizeusok kimenvén, a Heródes pártiakkal mindjárt tanácsot tartának ellene, hogy elveszítsék õt.

⁷Jézus pedig elméne tanítványaival a tenger mellé; és nagy sokaság követé õt Galileából és Júdeából,

⁸És Jeruzsálembõl és Idumeából és a Jordánon túlról; és a Tirus és a Sidon környékiek is, a mikor hallották, hogy miket mível vala, nagy sokasággal jövének õ hozzá.

⁹És megmondá tanítványainak, hogy egy kis hajót tartsanak néki készen, a sokaság miatt, hogy ne szorongassák õt.

¹⁰Mert sokakat meggyógyított, úgy hogy a kiknek valami bajuk volt, reá rohanának, hogy illethessék õt.

¹¹A tisztátalan lelkek is, mikor meglátták vala õt, leborulának elõtte, és kiáltának, mondván: Te vagy az Istennek a Fia.

¹²Õ pedig erõsen fenyegeti vala õket, hogy õt ki ne jelentsék.

¹³Azután felméne a hegyre, és magához szólítá, a kiket akar vala; és hozzá menének.

¹⁴És választa tizenkettõt, hogy vele legyenek, és hogy kiküldje õket prédikálni,

¹⁵És hatalmuk legyen a betegeket gyógyítani és az ördögöket kiûzni:

¹⁶Simont, a kinek Péter nevet ada;

¹⁷És Jakabot a Zebedeus fiát és Jánost a Jakab testvérét; és Boanerges nevet ada nékik, a mely azt teszi: mennydörgés fiai;

¹⁸És Andrást és Filepet, Bertalant és Mátét, Tamást és Jakabot az Alfeus fiát, Taddeust és a kananeai Simont,

¹⁹És Iskáriótes Júdást, a ki el is árulta õt.

²⁰Azután haza térének. És ismét egybegyûle a sokaság, annyira, hogy még nem is ehetének.

²¹A mint az övéi ezt meghallák, eljövének, hogy megfogják õt; mert azt mondják vala, hogy magán kívül van.

²²Az írástudók pedig, a kik Jeruzsálembõl jöttek vala le, azt mondák, hogy: Belzebúb van vele, és: Az ördögök fejedelme által ûzi ki az ördögöket.

²³Õ pedig magához híván azokat, példázatokban monda nékik: Sátán miként tud Sátánt kiûzni?

²⁴És ha egy ország önmagában meghasonlik, meg nem maradhat az az ország.

²⁵És ha egy ház önmagában meghasonlik, meg nem maradhat az a ház.

²⁶És ha a Sátán önmaga ellen támadt és maghasonlott, nem maradhat meg, hanem vége van.

²⁷Nem rabolhatja el senki az erõsnek kincseit, bemenvén annak házába, hanemha elébb az erõset megkötözi és azután rabolja ki annak házát.

²⁸Bizony mondom néktek, hogy minden bûn megbocsáttatik az emberek fiainak, még a káromlások is mind, a melyekkel káromlanak:

²⁹De a ki a Szent Lélek ellen szól káromlást, nem nyer bocsánatot soha, hanem örök kárhozatra méltó;

³⁰Mivelhogy ezt mondják vala: Tisztátalan lélek van benne.

³¹És megérkezének az õ testvérei és az õ anyja, és kívül megállva, beküldének hozzá, hivatván õt.

³²Körülötte pedig sokaság ül vala; és mondának néki: Ímé a te anyád és a te testvéreid ott künn keresnek téged.

³³Õ pedig felele nékik, mondván: Ki az én anyám vagy kik az én testvéreim?

³⁴Azután elnézvén köröskörül a körülötte ülõkön, monda: Ímé az én anyám és az én testvéreim.

³⁵Mert a ki az Isten akaratát cselekszi, az az én fitestvérem és nõtestvérem és az én anyám.