Náhum 3

¹Jaj a vérszopó városnak! Mindenestõl hazug és erõszakkal telve, és nem szûnik meg rabolni.

²Ostor-csattogás, kerék-zörgés zaja; dobogó ló, robogó szekér;

³Törtetõ lovag, kardok villogása, dárda villanása, sebesült tömegek, holtak sokasága, nincs számok az elesetteknek; megbotlanak hulláikban.

⁴A szép parázna sok paráznaságáért, a hitetésnek mesternõje miatt, a ki népeket ejtett meg paráznaságával, és nemzetségeket bûbájaival:

⁵Ímé, rád török, azt mondja a Seregek Ura, és orczádra fordítom ruhádnak alját, és népeknek mutatom meg meztelenségedet, és országoknak gyalázatodat.

⁶Rútságot hányatok rád, és gyalázattal illetlek téged, és olyanná teszlek, mint a kit csudálnak.

⁷És mind, a ki meglát, elmenekül tõled, és ezt mondja: Epusztult Ninive! Ki bánkódik rajta? Hol keressek néked vígasztalókat?

⁸Avagy jobb vagy-é Nó-Amonnál, a mely a folyamoknál fekszik, vizek veszik körül; a melynek tenger a sáncza, tenger a kõfala?

⁹Kús volt erõssége meg Égyiptom, és száma sem volt annak. Puth és Libia is segítõid voltak;

¹⁰De ez is számkivetésbe, fogságba jutott; kisdedeik is falhoz verettek minden utcza sarkán; fõembereire sorsot vetettek, és nagyjait mind bilincsekbe verték.

¹¹Te is megrészegedel, elfeledtté leszel; te is keresel majd menedéket a gyûlölködõ elõl.

¹²Minden erõsséged olyan, mint a zsenge gyümölcsû fügefa; ha megrázatnak, az evõ szájába hullnak.

¹³Ímé, a te néped asszonynép te benned, földednek kapui tárva kitárulnak gyûlölõidnek, tûz emészti meg záraidat!

¹⁴Meríts magadnak ostromhoz való vizet, javítsd erõsségeidet; menj be a sárba, taposd az agyagot, javítsd a tégla-vetõt!

¹⁵Legott tûz emészt meg téged, fegyver irt ki téged, megemészt, mint a szöcske; szaporodjál bár, mint a szöcske, szaporodjál bár mint a sáska!

¹⁶Többen voltak kalmáraid, mint az égnek csillagai: a szöcske csapong és elrepül!

¹⁷Fejedelmeid mint a sáska, vezéreid mint a tücsök-raj; hideg idõkben gyepûkben tanyáz, napkeletkor pedig elrepül, és a helye sem tudható meg, hol volt.

¹⁸Szunnyadoznak pásztoraid, Assiria királya, feküsznek vitézlõ hõseid; néped a hegyeken széledez, és nincsen, a ki összegyûjtse.

¹⁹Nincs enyhítés a te sebedre, gyógyíthatatlan a te nyavalyád. A kik híredet hallják, mind tapsolnak feletted, mert kire nem hatott volna ki a te gonoszságod soha?