Mózes negyedik könyve 20

¹És eljutának Izráel fiai, az egész gyülekezet Czin pusztájába az elsõ hónapban és megtelepedék a nép Kádesben, és meghala ott Miriám, és eltemetteték ott.

²De nem vala vize a gyülekezetnek, összegyûlének azért Mózes és Áron ellen.

³És feddõzék a nép Mózessel, és szólának mondván: Vajha holtunk volna meg, mikor megholtak a mi atyánkfiai az Úr elõtt!

⁴És miért hoztátok az Úrnak gyülekezetét e pusztába, hogy meghaljunk itt mi, és a mi barmaink?

⁵És miért hoztatok fel minket Égyiptomból, hogy e rossz helyre hozzatok minket, hol nincs vetés, sem füge, sem szõlõ, sem gránátalma, és inni való víz sincsen!

⁶Elmenének azért Mózes és Áron a gyülekezetnek színe elõl, a gyülekezet sátorának nyílása elé, és arczukra borulának; és megjelenék nékik az Úrnak dicsõsége.

⁷És szóla az Úr Mózesnek, mondván:

⁸Vedd ezt a vesszõt, és gyûjtsd össze a gyülekezetet te, és Áron, a te atyádfia, és szóljatok ím e kõsziklának az õ szemeik elõtt, hogy adjon vizet; és fakaszsz vizet nékik e kõsziklából, és adj inni a gyülekezetnek és az õ barmaiknak.

⁹Vevé azért Mózes azt a vesszõt az Úrnak színe elõl a mint parancsolta vala néki.

¹⁰És összegyûjték Mózes és Áron a gyülekezetet a kõszikla elé, és monda nékik: Halljátok meg most, ti lázadók! Avagy e kõsziklából fakasszunk-é néktek vizet?

¹¹És felemelé Mózes az õ kezét, és megüté a kõsziklát az õ vesszejével két ízben; és sok víz ömle ki, és ivék a gyülekezet és az õ barmai.

¹²És monda az Úr Mózesnek és Áronnak: Mivelhogy nem hittetek nékem, hogy megdicsõítettetek volna engem Izráel fiainak szemei elõtt: azért nem viszitek be e községet a földre, a melyet adtam nékik.

¹³Ezek a versengésnek vizei, a melyekért feddõztek Izráel fiai az Úrral; és megdicsõítette magát õ bennök.

¹⁴És külde Mózes követeket Kádesbõl Edom királyához, kik így szólának: Ezt mondja a te atyádfia az Izráel: Te tudod mindazt a nyomorúságot, a mely mi rajtunk esett:

¹⁵Hogy a mi atyáink alámentek Égyiptomba, és sok ideig laktunk Égyiptomban, és hogy nyomorgatának minket az égyiptombeliek, és a mi atyáinkat.

¹⁶És kiáltottunk az Úrhoz, és meghallgatta a mi szónkat, és angyalt külde és kihozott minket Égyiptomból; és ímé Kádesben vagyunk a te határodnak végvárosában.

¹⁷Hadd mehessünk át a te földeden! Nem megyünk át sem mezõn, sem szõlõn, és kútvizet sem iszunk; az országúton megyünk, és nem térünk sem jobbra, sem balra, míg általmegyünk a te határodon.

¹⁸Felele pedig Edom: Nem mehetsz át az én földemen, hogy fegyverrel ne menjek ellened!

¹⁹És mondának néki Izráel fiai: A járt úton megyünk fel, és ha a te vizedet iszszuk, én és az én barmaim, megadom annak az árát. Nincs egyéb szándékom csak hogy gyalog mehessek át.

²⁰Az pedig monda: Nem mégy át. És kiméne õ ellene Edom sok néppel és nagy erõvel.

²¹Mivel nem akará Edom megengedni Izráelnek, hogy általmenjen az õ országán; azért eltére Izráel õ tõle.

²²Majd elindulának Kádesbõl, és jutának Izráel fiai, az egész gyülekezet a Hór hegyére.

²³És szóla az Úr Mózesnek és Áronnak, a Hór hegyénél, Edom földének határán, mondván:

²⁴Áron az õ népeihez takaríttatik: mert nem megy be a földre, a melyet Izráel fiainak adtam, mivelhogy ellenszegültetek az én szómnak a versengésnek vizénél.

²⁵Vedd Áront és Eleázárt, az õ fiát, és vezesd fel õket a Hór hegyére.

²⁶És vetkeztesd le Áront az õ ruháiból, és öltöztesd fel azokba Eleázárt, az õ fiát: mert Áron az õ népéhez takaríttatik, és meghal ott.

²⁷És úgy cselekedék Mózes, a mint parancsolta vala az Úr, és felmenének a Hór hegyére az egész gyülekezet láttára.

²⁸És Mózes levetkezteté Áront az õ ruháiból, és felöltözteté azokba Eleázárt, az õ fiát. És meghala Áron ott a hegynek tetején, Mózes pedig és Eleázár leszálla a hegyrõl.

²⁹És látá az egész gyülekezet, hogy meghalt vala Áron, és siratá Áront harmincz napig Izráelnek egész háza.