A példabeszédek 26

¹Mint a hó a nyárhoz és az esõ az aratáshoz, úgy nem illik a bolondhoz a tisztesség.

²Miképen a madár elmegy és a fecske elrepül, azonképen az ok nélkül való átok nem száll az emberre.

³Ostor a lónak, fék a szamárnak; és vesszõ a bolondok hátának.

⁴Ne felelj meg a bolondnak az õ bolondsága szerint, hogy ne légy te is õ hozzá hasonlatos;

⁵Felelj meg a bolondnak az õ bolondsága szerint, hogy ne legyen bölcs a maga szemei elõtt.

⁶A ki bolond által izen valamit, lábait vagdalja el magának, és bosszúságot szenved.

⁷Mint a sántának lábai lógnak, úgy a bölcsmondás a bolondoknak szájában.

⁸Mint a ki követ köt a parittyába, úgy cselekszik, a ki a bolondnak tisztességet tesz.

⁹Mint a részeg ember kezébe akad a tövis, úgy akad az eszes mondás a bolondoknak szájába.

¹⁰Mint a lövöldözõ, a ki mindent megsebez, olyan az, a ki bolondot fogad fel, és a ki csavargókat fogad fel.

¹¹Mint az eb megtér a maga okádására, úgy a bolond megkettõzteti az õ bolondságát.

¹²Láttál-é oly embert, aki a maga szemei elõtt bölcs? A bolond felõl jobb reménységed legyen, hogynem mint a felõl!

¹³Azt mondja a rest: ordító oroszlán van az úton! oroszlán van az utczákon!

¹⁴Mint az ajtó forog az õ sarkán, úgy a rest az õ ágyában.

¹⁵Ha a rest az õ kezét a tálba nyujtotta, resteli azt csak szájához is vinni.

¹⁶Bölcsebb a rest a maga szemei elõtt, mint hét olyan, a ki okos feleletet ád.

¹⁷Kóbor ebet ragad fülön, a ki felháborodik a perpatvaron, a mely õt nem illeti.

¹⁸Mint a balga, a ki tüzet, nyilakat és halálos szerszámokat lövöldöz,

¹⁹Olyan az, a ki megcsalja az õ felebarátját, és azt mondja: csak tréfáltam!

²⁰Ha a fa elfogy, kialuszik a tûz; ha nincs súsárló, megszûnik a háborgás.

²¹Mint az elevenszénre a holtszén, és a fa a tûzre, olyan a háborúságszerzõ ember a patvarkodásnak felgyujtására.

²²A fondorlónak beszédei hízelkedõk, és azok áthatják a szív belsejét.

²³Mint a meg nem tisztított ezüst, melylyel valami agyagedényt beborítottak, olyanok a gyulasztó ajkak a gonosz szív mellett.

²⁴Az õ beszédeivel másnak tetteti magát a gyûlölõ, holott az õ szívében gondol álnokságot.

²⁵Mikor kedvesen szól, ne bízzál õ hozzá; mert hét iszonyatosság van szívében.

²⁶Elfedeztethetik a gyûlölség csalással; de nyilvánvalóvá lesz az õ gonoszsága a gyülekezetben.

²⁷A ki vermet ás másnak, abba belé esik; és a ki felhengeríti a követ, arra gurul vissza.

²⁸A hazug nyelv gyûlöli az általa megrontott embert, és a hízelkedõ száj romlást szerez.