A példabeszédek 31

¹Lemuel király beszédei, próféczia, melylyel tanította vala õt az anyja.

²Mit szóljak, fiam? mit, én méhem gyermeke? mit, én fogadásimnak gyermeke?

³Ne add asszonyoknak a te erõdet, és a te útaidat a királyok eltörlõinek.

⁴Távol legyen a királyoktól, oh Lemuel, távol legyen a királyoktól a bornak itala; és az uralkodóktól a részegítõ ital keresése.

⁵Hogy mikor iszik, el ne felejtkezzék a törvényrõl, és el ne fordítsa valamely nyomorultnak igazságát.

⁶Adjátok a részegítõ italt az elveszendõnek, és a bort a keseredett szívûeknek.

⁷Igyék, hogy felejtkezzék az õ szegénységérõl, és az õ nyavalyájáról ne emlékezzék meg többé.

⁸Nyisd meg a te szádat a mellett, a ki néma, és azoknak dolgában, a kik adattak veszedelemre.

⁹Nyisd meg a te szádat, ítélj igazságot; forgasd ügyét a szegénynek és a szûkölködõnek!

¹⁰Derék asszonyt kicsoda találhat? Mert ennek ára sokkal felülhaladja az igazgyöngyöket.

¹¹Bízik ahhoz az õ férjének lelke, és annak marhája el nem fogy.

¹²Jóval illeti õt és nem gonosszal, az õ életének minden napjaiban.

¹³Keres gyapjat vagy lent, és megkészíti azokat kezeivel kedvvel.

¹⁴Hasonló a kereskedõ hajókhoz, nagy messzirõl behozza az õ eledelét.

¹⁵Felkel még éjjel, eledelt ád az õ házának, és rendel ételt az õ szolgálóleányinak.

¹⁶Gondolkodik mezõ felõl, és megveszi azt; az õ kezeinek munkájából szõlõt plántál.

¹⁷Az õ derekát felövezi erõvel, és megerõsíti karjait.

¹⁸Látja, hogy hasznos az õ munkálkodása; éjjel sem alszik el az õ világa.

¹⁹Kezeit veti a fonókerékre, és kezeivel fogja az orsót.

²⁰Markát megnyitja a szegénynek, és kezeit nyújtja a szûkölködõnek.

²¹Nem félti az õ házanépét a hótól; mert egész házanépe karmazsinba öltözött.

²²Szõnyegeket csinál magának; patyolat és bíbor az õ öltözete.

²³Ismerik az õ férjét a kapukban, mikor ül a tartománynak véneivel.

²⁴Gyolcsot szõ, és eladja; és övet, melyet ád a kereskedõnek.

²⁵Erõ és ékesség az õ ruhája; és nevet a következõ napnak.

²⁶Az õ száját bölcsen nyitja meg, és kedves tanítás van nyelvén.

²⁷Vigyáz a házanépe dolgára, és restségnek étkét nem eszi.

²⁸Felkelnek az õ fiai, és boldognak mondják õt; az õ férje, és dicséri õt:

²⁹Sok leány munkálkodott serénységgel; de te meghaladod mindazokat!

³⁰Csalárd a kedvesség, és hiábavaló a szépség; a mely asszony féli az Urat, az szerez dicséretet magának!

³¹Adjatok ennek az õ keze munkájának gyümölcsébõl, és dicsérjék õt a kapukban az õ cselekedetei!