A zsoltárok 147

¹Dicsérjétek az Urat! Hiszen Istenünkrõl énekelni jó; hiszen õt dicsérni gyönyörûséges és illendõ dolog!

²Az építi Jeruzsálemet, összegyûjti Izráelnek elûzötteit;

³Meggyógyítja a megtört szívûeket, és bekötözi sebeiket.

⁴Elrendeli a csillagok számát, és mindnyájokat nevérõl nevezi.

⁵Nagy a mi Urunk és igen hatalmas, s bölcseségének nincsen határa.

⁶Megtartja az Úr a nyomorultakat; a gonoszokat földig megalázza.

⁷Énekeljetek az Úrnak hálaadással, pengessetek hárfát a mi Istenünknek!

⁸A ki beborítja az eget felhõvel, esõt készít a föld számára, és füvet sarjaszt a hegyeken;

⁹A ki megadja táplálékát a baromnak, a holló-fiaknak, a melyek kárognak.

¹⁰Nem paripák erejében telik kedve, nem is a férfi lábszáraiban gyönyörködik;

¹¹Az õt félõkben gyönyörködik az Úr, a kik kegyelmében reménykednek.

¹²Dicsõitsd Jeruzsálem az Urat! Dicsérd, oh Sion, a te Istenedet!

¹³Mert erõsekké teszi kapuid zárait, s megáldja benned a te fiaidat.

¹⁴Békességet ád határaidnak, megelégít téged a legjobb búzával.

¹⁵Leküldi parancsolatát a földre, nagy hirtelen lefut az õ rendelete!

¹⁶Olyan havat ád, mint a gyapjú, és szórja a deret, mint a port.

¹⁷Darabokban szórja le jegét: ki állhatna meg az õ fagya elõtt?

¹⁸Kibocsátja szavát s szétolvasztja õket; megindítja szelét s vizek folydogálnak.

¹⁹Közli igéit Jákóbbal, törvényeit s végzéseit Izráellel.

²⁰Nem tesz így egyetlen néppel sem; végzéseit sem tudatja velök. Dicsérjétek az Urat!