A zsoltárok 32

¹Boldog az, a kinek hamissága megbocsáttatott, vétke elfedeztetett.

²Boldog ember az, a kinek az Úr bûnt nem tulajdonít, és lelkében csalárdság nincsen.

³Míg elhallgatám, megavultak csontjaim a napestig való jajgatás miatt.

⁴Míg éjjel-nappal rám nehezedék kezed, életerõm ellankadt, mintegy a nyár hevében. Szela.

⁵Vétkemet bevallám néked, bûnömet el nem fedeztem. Azt mondtam: Bevallom hamisságomat az Úrnak - és te elvetted rólam bûneimnek terhét. Szela.

⁶Azért hozzád fohászkodjék minden kegyes, alkalmas idõben. Bár a nagy vizek áradnának, nem juthatnak azok el õ hozzá.

⁷Te vagy oltalmam, te mentesz meg veszedelemtõl; végy körül engem a szabadulás örömével! Szela.

⁸Bölcscsé teszlek és megtanítlak téged az útra, a melyen j��rj; szemeimmel tanácsollak téged.

⁹Ne legyetek oktalanok, mint a ló, mint az öszvér, a melyeknek kantárral és zabolával kell szorítani az állát, mert nem közelít hozzád.

¹⁰Sok bánata van a gonosznak, de a ki bízik az Úrban, kegyelemmel veszi azt körül.

¹¹Örüljetek az Úrban, vigadozzatok ti igazak! Örvendezzetek mindnyájan ti egyeneslelkûek!