A zsoltárok 4

¹Mikor kiáltok, hallgass meg engem, igazságomnak Istene; szorultságomban tág tért adtál nékem; könyörülj rajtam és halld meg az én imádságomat!

²(4:3) Emberek fiai! Meddig lesz gyalázatban az én dicsõségem? Meddig szerettek hiábavalóságot, és kerestek hazugságot? Szela.

³(4:4) Tudjátok meg hát, hogy kedveltjévé választott az Úr; meghallja az Úr, ha hozzá kiáltok!

⁴(4:5) Haragudjatok, de ne vétkezzetek: beszéljetek szívetekkel a ti ágyasházatokban és csillapodjatok! Szela.

⁵(4:6) Igazságnak áldozatával áldozzatok, és bízzatok az Úrban.

⁶(4:7) Sokan mondják: Kicsoda láttat velünk jót? Hozd fel reánk arczodnak világosságát, oh Uram!

⁷(4:8) Nagyobb örömöt adsz így szívembe, mint a mikor sok az õ búzájok és boruk.

⁸(4:9) Békességben fekszem le és legott elaluszom; mert te, Uram, egyedül adsz nékem bátorságos lakozást.