A zsoltárok 6

¹Uram, ne feddj meg engem haragodban, és ne ostorozz engem búsulásodban.

²(6:3) Uram, ne feddj meg engem haragodban, és ne ostorozz engem búsulásodban. Könyörülj rajtam Uram, mert ellankadtam: gyógyíts meg engem Uram, mert megháborodtak csontjaim!

³(6:4) Lelkem is igen megháborodott, és te, oh Uram, míglen?

⁴(6:5) Térj vissza Uram, mentsd ki lelkemet, segíts meg engem kegyelmedért;

⁵(6:6) Mert nincs emlékezés rólad a halálban, a seolban kicsoda dicsõít téged?

⁶(6:7) Elfáradtam sóhajtozásomban, egész éjjel áztattam ágyamat, könyhullatással öntöztm nyoszolyámat.

⁷(6:8) Szemem a bánattól elbágyadt, megvénhedett minden szorongatóm miatt.

⁸(6:9) Távozzatok tõlem mind, ti bûnt cselekedõk, mert meghallgatja az Úr az én siralmam szavát.

⁹(6:10) Meghallgatja az Úr az én könyörgésemet, elfogadja az Úr az én imádságomat.

¹⁰(6:11) Megszégyenül majd és igen megháborodik minden ellenségem; meghátrálnak és megszégyenülnek hirtelen.