A zsoltárok 63

¹Isten! én Istenem vagy te, jó reggel kereslek téged; téged szomjúhoz lelkem, téged sóvárog testem a kiaszott, elepedt földön, a melynek nincs vize;

²(63:3) Hogy láthassalak téged a szent helyen, szemlélvén a te hatalmadat és dicsõségedet.

³(63:4) Hiszen a te kegyelmed jobb az életnél: az én ajakim hadd dicsérjenek téged.

⁴(63:5) Áldanálak ezért életem fogytáig; a te nevedben emelném fel kezeimet.

⁵(63:6) Mintha zsírral és kövérséggel telnék meg lelkem, mikor víg ajakkal dicsérhet téged az én szájam!

⁶(63:7) Ha reád gondolok ágyamban: õrváltásról õrváltásra rólad elmélkedem;

⁷(63:8) Mert segítségem voltál, és a te szárnyaidnak árnyékában örvendeztem.

⁸(63:9) Ragaszkodik hozzád az én lelkem; a te jobbod megtámogat engem.

⁹(63:10) Azok pedig, a kik veszedelemre keresik lelkemet, a föld mélységeibe jutnak.

¹⁰(63:11) Szablya martalékaiul esnek el, és a rókáknak lesznek eledelei.

¹¹(63:12) A király pedig örvendezni fog Istenben; dicséri õt mindaz, a ki õ reá esküszik; mert bedugatik a hazugok szája.