A zsoltárok 94

¹Uram, bosszúállásnak Istene! Bosszúállásnak Istene, jelenj meg!

²Emelkedjél fel te, földnek birája, fizess meg a kevélyeknek!

³A hitetlenek, Uram, meddig még, meddig örvendeznek még a hitetlenek?

⁴Piszkolódnak, keményen szólnak; kérkednek mindnyájan a hamisság cselekedõi.

⁵A te népedet Uram tapossák, és nyomorgatják a te örökségedet.

⁶Az özvegyet és jövevényt megölik, az árvákat is fojtogatják.

⁷És ezt mondják: Nem látja az Úr, és nem veszi észre a Jákób Istene!

⁸Eszméljetek ti bolondok a nép között! És ti balgatagok, mikor tértek eszetekre?

⁹A ki a fület plántálta, avagy nem hall-é? És a ki a szemet formálta, avagy nem lát-é?

¹⁰A ki megfeddi a népeket, avagy nem fenyít-é meg? Õ, a ki az embert tudományra tanítja:

¹¹Az Úr tudja az embernek gondolatjait, hogy azok hiábavalók.

¹²Boldog ember az, a kit te megfeddesz Uram, és a kit megtanítasz a te törvényedre;

¹³Hogy nyugalmat adj annak a veszedelem napján, míg megásták a vermet a hitetlennek!

¹⁴Bizony nem veti el az Úr az õ népét, és el nem hagyja az õ örökségét!

¹⁵Mert igazságra fordul vissza az ítélet, és utána mennek mind az igazszívûek.

¹⁶Kicsoda támad fel én mellettem a gonoszok ellen? Kicsoda áll mellém a hamisság cselekedõk ellen?

¹⁷Ha az Úr nem lett volna segítségül nékem: már-már ott lakoznék lelkem a csendességben.

¹⁸Mikor azt mondtam: Az én lábam eliszamodott: a te kegyelmed, Uram, megtámogatott engem.

¹⁹Mikor megsokasodtak bennem az én aggódásaim: a te vígasztalásaid megvidámították az én lelkemet.

²⁰Van-é köze te hozzád a hamisság székének, a mely nyomorúságot szerez törvény színe alatt?

²¹Egybegyülekeznek az igaznak lelke ellen, és elkárhoztatják az ártatlannak vérét.

²²De kõváram lõn én nékem az Úr, és az én Istenem az én oltalmamnak kõsziklája;

²³És visszafordítja reájok az õ álnokságukat, és az õ gonoszságukkal veszti el õket; elveszti õket az Úr, a mi Istenünk.