Énekek 6

¹Hová ment a te szerelmesed, oh asszonyoknak szépe? hová fordult a te szerelmesed, hogy keressük õt veled együtt?

²Az én szerelmesem, elment az õ kertébe, a drága füveknek táblái közé, hogy lakozzék a kertekben, és liliomokat szedjen.

³Én az én szerelmesemé vagyok, és az én szerelmesem enyim, a ki a liliomok közt legeltet.

⁴Szép vagy én mátkám, mint Tirsa városa, kedves, mint Jeruzsálem, rettenetes, mint a zászlós tábor.

⁵Fordítsd el a te szemeidet én tõlem, mert azok megzavarnak engem. A te hajad olyan, mint a kecskéknek nyája, melyek a Gileádról szállanak alá.

⁶A te fogaid hasonlók a juhok nyájához, melyek feljõnek a fördõbõl, melyek mind kettõsöket ellenek, és meddõ azok között nincsen.

⁷Mint a pomagránát darabja a te vakszemed, a te fátyolod alatt.

⁸Havanan vannak a királynék, és nyolczvanan az ágyasok és számtalan a leányzó.

⁹És az én galambom, az én tökéletesem, az õ anyjának egyetlenegye, az õ szülõjének választottja. Látják a leányok, és boldognak mondják õt, a királynéasszonyok és az ágyasok, és dicsérik õt.

¹⁰Kicsoda az, a ki úgy láttatik mintegy hajnal, szép, mint a hold, tiszta, mint a nap, rettenetes, mint a zászlós tábor?

¹¹A diófás kertekbe mentem vala alá, hogy a völgynek zöld fûveit lássam; hogy megnézzem, ha fakad-é a szõlõ, és a pomagránátfák virágzanak-é?

¹²Nem tudtam, hogy az én elmém ültete engem az én nemes népemnek díszhintajába.

¹³Térj meg, oh Sulamit! térj meg, térj meg, hogy nézzünk téged! Mit néztek Sulamiton? mintegy Machanaimbeli körtánczot!