A prédikátor 7

¹Jobb a jó hír a drága kenetnél; és a halálnak napja jobb az õ születésének napjánál.

²Jobb a siralmas házhoz menni, hogynem a lakodalomnak házához menni; mivelhogy minden embernek ez a vége, és az élõ ember megemlékezik arról.

³Jobb a szomorúság a nevetésnél; mert az orczának szomorúsága által jobbá lesz a szív.

⁴A bölcseknek elméje a siralmas házban van, a bolondoknak pedig elméje a vígasságnak házában.

⁵Jobb a bölcsnek dorgálását hallani, hogynem valaki hallja a bolondoknak éneklését.

⁶Mert olyan a bolondnak nevetése, mint a tövisnek ropogása a fazék alatt; ez is hiábavalóság!

⁷Mert a zsarolás megbolondítja a bölcs embert is, és az elmét elveszti az ajándék.

⁸Jobb akármi dolognak vége annak kezdetinél; jobb a tûrõ, hogynem a kevély.

⁹Ne légy hirtelen a lelkedben a haragra; mert a harag a bolondok kebelében nyugszik.

¹⁰Ne mondd ezt: mi az oka, hogy a régi napok jobbak voltak ezeknél? mert nem bölcseségbõl származik az ilyen kérdés.

¹¹Jó a bölcseség az örökséggel, és elõmenetelökre van az embereknek, a kik a napot látják.

¹²Mert a bölcseségnek árnyéka alatt, és a gazdagságnak árnyéka alatt egyformán nyugszik az ember! de a tudomány hasznosb, mivelhogy a bölcseség életet ád az õ urainak.

¹³Tekintsd meg az Istennek cselekedetit; mert kicsoda teheti egyenessé, a mit õ görbévé tett?

¹⁴A jó szerencsének idején élj a jóval; a gonosz szerencsének idején pedig jusson eszedbe, hogy ezt is, épen úgy, mint azt, Isten szerzette, a végre, hogy az ember semmit abból eszébe ne vegyen, a mi reá következik.

¹⁵Mindent láttam az én hiábavalóságomnak napjain: van oly igaz, a ki az õ igazságában elvész; és van gonosz ember, a ki az õ életének napjait meghosszabbítja az õ gonoszságában.

¹⁶Ne légy felettébb igaz, és felettébb ne bölcselkedjél; miért kerestél magadnak veszedelmet?

¹⁷Ne légy felettébb gonosz, és ne légy balgatag; miért halnál meg idõd elõtt?

¹⁸Jobb, hogy ezt megfogd, és amattól is a te kezedet meg ne vond; mert a ki az Istent féli, mind ezektõl megszabadul!

¹⁹A bölcseség megerõsíti a bölcset inkább, mint tíz hatalmas, a kik a városban vannak.

²⁰Mert nincs egy igaz ember is a földön, a ki jót cselekednék és nem vétkeznék.

²¹Ne figyelmezz minden beszédre, melyet mondanak, hogy meg ne halld szolgádat, hogy átkoz téged.

²²Mert sok esetben tudja a te lelked is, hogy te is gonoszt mondottál egyebeknek.

²³Mind ezeket megpróbáltam az én bölcseségem által. Mikor azt gondolám, hogy bölcs vagyok, én tõlem a bölcseség távol vala.

²⁴Felette igen messze van, a mi van, és felette mélységes; kicsoda tudhatja meg azt?

²⁵Fordítám én magamat és az én szívemet a bölcseségnek és az okoskodásnak tudására, kutatására és keresésére; azonképen hogy megtudjam a bolondságnak gonoszságát, és a tévelygésnek balgatagságát.

²⁶És találtam egy dolgot, mely keservesb a halálnál; tudniillik az olyan asszonyt, a kinek a szíve olyan, mint a tõr és a háló, kezei pedig olyanok, mint a kötelek. A ki Isten elõtt kedves, megszabadul attól; a bûnös pedig megfogattatik attól.

²⁷Lásd, ezt találtam, azt mondja a prédikátor; mikor gyakorta nagy szorgalmassággal keresém a megfejtést,

²⁸A mit az én lelkem folyton keresett, és nem találtam. Ezer közül egy embert találtam; de asszonyt mind ezekben nem találtam.

²⁹Hanem lásd, ezt találtam, hogy az Isten teremtette az embert igaznak; õk pedig kerestek sok kigondolást.