A prédikátor 8

¹Kicsoda hasonló a bölcshöz, és ki tudja a dolgok magyarázatát? Az embernek bölcsesége megvilágosítja az õ orczáját; és az õ ábrázatjának erõssége megváltozik.

²Én mondom, hogy a királynak parancsolatját meg kell õrizni, és pedig az Istenre való esküvés miatt.

³Ne siess elmenni az õ orczája elõl, ne állj rá a gonosz dologra; mert valamit akar, megcselekszi.

⁴Mivelhogy a király szava hatalmas; és kicsoda merné néki ezt mondani: mit mívelsz?

⁵A ki megtartja a parancsolatot, nem ismer nyomorúságot, és a bölcsnek elméje megért mind idõt, mind ítéletet;

⁶Mert minden akaratnak van ideje és ítélete; mert az embernek nyomorúsága sok õ rajta;

⁷Mert nem tudja azt, a mi következik; mert ki mondja meg néki, mimódon lesz az?

⁸Egy ember sem uralkodhatik a szélen, hogy feltartsa a szelet; és semmi hatalmasság nincs a halálnak napja felett, és az ütközetben senkit el nem bocsátanak; és a gonoszság nem szabadítja meg azt, a ki azzal él.

⁹Mindezt láttam, és megfigyeltem minden dolgot, a mely történik a nap alatt, oly idõben, a melyben uralkodik az ember az emberen maga kárára.

¹⁰És azután láttam, hogy a gonoszok eltemettettek és nyugalomra mentek; viszont a szent helyrõl kimentek és elfelejttettek a városban olyanok, a kik becsületesen cselekedtek. Ez is hiábavalóság!

¹¹Mivelhogy hamar a szentenczia nem végeztetik el a gonoszságnak cselekedõjén, egészen arra van az emberek fiainak szíve õ bennök, hogy gonoszt cselekedjenek.

¹²Bár meghosszabbítja életét a bûnös, a ki százszor is vétkezik; mégis tudom én, hogy az istenfélõknek lészen jól dolgok, a kik az õ orczáját félik;

¹³A hitetlennek pedig nem lesz jó dolga, és nem hosszabbítja meg az õ életét, olyan lesz, mint az árnyék, mert nem rettegi az Istennek orczáját.

¹⁴Van hiábavalóság, a mely e földön történik; az, hogy vannak oly igazak, a kiknek dolga a gonoszoknak cselekedetei szerint lesz; és vannak gonoszok, a kiknek dolga az igazaknak cselekedetei szerint lesz; mondám, hogy ez is hiábavalóság.

¹⁵Annakokáért dicsérem vala én a vígasságot, hogy nincsen embernek jobb e világon, hanem hogy egyék, igyék és vígadjon; és ez kisérje õt munkájában az õ életének napjaiban, a melyeket ád néki Isten a nap alatt.

¹⁶Mikor adám az én szívemet a bölcseségnek megtudására, és hogy megvizsgáljak minden fáradságot, a mely e földön történik, (mert sem éjjel, sem nappal az emberek szeme álmot nem lát):

¹⁷Akkor eszembe vevém az Istennek minden dolgát, hogy az ember nem mehet végére a dolognak, amely a nap alatt történik; mert fáradozik az ember, hogy annak végére menjen, de nem mehet végére: sõt ha azt mondja is a bölcs ember, hogy tudja, nem mehet végére.