A példabeszédek 21

¹Mint a vizeknek folyásai, olyan a királynak szíve az Úrnak kezében, valahová akarja, oda hajtja azt!

²Az embernek minden úta igaz a maga szemei elõtt; de a szívek vizsgálója az Úr.

³Az igazságnak és igaz ítéletnek gyakorlását inkább szereti az Úr az áldozatnál.

⁴A szemnek fenhéjázása és az elmének kevélysége: az istentelenek szántása, bûn.

⁵A szorgalmatosnak igyekezete csak gyarapodásra van; valaki pedig hirtelenkedik, csak szükségre jut.

⁶A hamisságnak nyelvével gyûjtött kincs elveszett hiábavalósága azoknak, a kik a halált keresik.

⁷Az istentelenek pusztítása magával ragadja õket; mert nem akartak igazságot cselekedni.

⁸Tekervényes a bûnös embernek úta; a tisztának cselekedete pedig igaz.

⁹Jobb a tetõ ormán lakni, mint háborgó asszonynyal, és közös házban.

¹⁰Az istentelennek lelke kiván gonoszt; és az õ szeme elõtt nem talál könyörületre az õ felebarátja.

¹¹Mikor a csúfolót büntetik, az együgyû lesz bölcs; mikor pedig a bölcset oktatják, õ veszi eszébe a tudományt.

¹²Nézi az igaz az istentelennek házát, hogy milyen veszedelembe jutottak az istentelenek.

¹³A ki bedugja fülét a szegény kiáltására; õ is kiált, de meg nem hallgattatik.

¹⁴A titkon adott ajándék elfordítja a haragot; és a kebelben való ajándék a kemény búsulást.

¹⁵Vígasság az igaznak igazat cselekedni; de ijedelem a hamisság cselekedõinek.

¹⁶Az embr, a ki eltévelyedik az értelemnek útáról, az élet nélkül valók gyülekezetiben nyugszik.

¹⁷Szûkölködõ ember lesz, a ki szereti az örömet; a ki szereti a bort és az olajat, nem lesz gazdag!

¹⁸Az igazért váltságdíj az istentelen, és az igazak helyett a hitetlen büntettetik meg.

¹⁹Jobb lakozni a pusztának földén, mint a feddõdõ és haragos asszonynyal.

²⁰Kivánatos kincs és kenet van a bölcsnek házában; a bolond ember pedig eltékozolja azt.

²¹A ki követi az igazságot és az irgalmasságot, nyer életet, igazságot és tisztességet.

²²A hõsök városába felmegy a bölcs, és lerontja az õ bizodalmoknak erejét.

²³A ki megõrzi száját és nyelvét, megtartja életét a nyomorúságtól.

²⁴A kevély dölyfösnek csúfoló a neve, a ki haragjában kevélységet cselekszik.

²⁵A restnek kivánsága megemészti õt; mert az õ kezei nem akarnak dolgozni.

²⁶Egész nap kivánságtól gyötretik; az igaz pedig ád, és nem tartóztatja meg adományát.

²⁷Az istentelenek áldozatja útálatos; kivált mikor gonosz tettért viszi.

²⁸A hazug bizonyság elvész; a ki pedig jól figyelmez, örökké szól.

²⁹Megkeményíti az istentelen ember az õ orczáját; az igaz pedig jól rendeli az õ útát.

³⁰Nincs bölcseség, és nincs értelem, és nincs tanács az Úr ellen.

³¹Készen áll a ló az ütközetnek napjára; de az Úré a megtartás!