A példabeszédek 22

¹Kivánatosb a jó hírnév nagy gazdagságnál; ezüstnél és aranynál a kedvesség jobb.

²A gazdag és szegény összetalálkoznak, mindkettõt pedig az Úr szerzi.

³Az eszes meglátja a bajt és elrejti magát; a bolondok pedig neki mennek és kárát vallják.

⁴Az alázatosságnak bére az Úr félelme, gazdagság és tisztesség és élet.

⁵Tövisek és tõrök vannak a gonosznak útában; a ki megõrzi a maga lelkét, távol jár azoktól.

⁶Tanítsd a gyermeket az õ útjának módja szerint; még mikor megvénhedik is, el nem távozik attól.

⁷A gazdag a szegényeken uralkodik, és szolgája a kölcsönvevõ a kölcsönadónak.

⁸A ki vet álnokságot, arat nyomorúságot; és az õ haragjának vesszeje megtöretik.

⁹Az irgalmas szemû ember megáldatik, mert adott az õ kenyerébõl a szegénynek.

¹⁰Ûzd el a csúfolót, és elmegy a háborgás is, és megszünik a patvarkodás és a szidalmazás.

¹¹A ki szereti a szívnek tisztaságát, beszéde kedvesség: annak barátja a király.

¹²Az Úrnak szemei megõrzik a tudományt; a hitetlennek beszédét pedig felforgatja.

¹³A rest azt mondja: oroszlán van ottkin, az utczák közepén megölettetném.

¹⁴Mély verem az idegen asszonyoknak szája; a kire haragszik az Úr, oda esik.

¹⁵A gyermek elméjéhez köttetett a bolondság; de a fenyítés vesszeje messze elûzi õ tõle azt.

¹⁶A ki elnyomja a szegényt, hogy szaporítsa az õ marháját; a ki ád a gazdagnak: végre szûkölködésre jut.

¹⁷Hajtsd füledet, és hallgasd a bölcseknek beszédeit; és a te elmédet figyelmeztesd az én tudományomra.

¹⁸Mert gyönyörûséges lesz, ha megtartod azokat szívedben; legyenek együtt állandók a te ajkaidon!

¹⁹Hogy az Úrban legyen a te bizodalmad, arra tanítottalak ma téged, igen, téged.

²⁰Nem írtam-é néked drága szép tanulságokat, tanácsokban és tudományban?

²¹Hogy tudtodra adjam néked az igazság beszédinek bizonyos voltát: hogy igaz beszédet vígy válaszul elküldõidnek.

²²Ne rabold ki a szegényt, mert szegény õ; és meg ne rontsd a nyomorultat a kapuban;

²³Mert az Úr forgatja azoknak ügyét, és az õ kirablóik életét elragadja.

²⁴Ne tarts barátságot a haragossal, és a dühösködõvel ne menj;

²⁵Hogy el ne tanuld az õ útait, és tõrt ne keress tennen magadnak.

²⁶Ne légy azok közt, a kik kézbe csapnak, a kik adósságért kezeskednek.

²⁷Ha nincs néked mibõl megadnod; miért vegye el a te ágyadat te alólad?

²⁸Ne bontsd el a régi határt, melyet csináltak a te eleid.

²⁹Láttál-é az õ dolgában szorgalmatos embert? A királyok elõtt álland, nem marad meg az alsó rendûek között.