A zsoltárok 105

¹Magasztaljátok az Urat, hívjátok segítségül az õ nevét, hirdessétek a népek között az õ cselekedeteit!

²Énekeljetek néki, zengedezzetek néki, beszéljétek el minden õ csodatételét.

³Dicsekedjetek az õ szent nevével; örvendezzen azoknak a szívök, a kik keresik az Urat.

⁴Kivánjátok az Urat és az õ erejét; keressétek az õ orczáját szüntelen.

⁵Emlékezzetek meg az õ csodáiról, a melyeket cselekedett; jeleirõl és az õ szájának ítéleteirõl.

⁶Oh Ábrahámnak, az õ szolgájának magva; oh Jákóbnak, az õ választottának fiai!

⁷Õ, az Úr a mi Istenünk, az egész földre kihat az õ ítélete.

⁸Megemlékezik az õ szövetségérõl mindörökké; az õ rendeletérõl, a melyet megszabott ezer nemzetségiglen;

⁹A melyet kötött Ábrahámmal, és az õ Izsáknak tett esküvésérõl.

¹⁰És odaállatta azt Jákóbnak szabályul, Izráelnek örök szövetségül,

¹¹Mondván: Néked adom Kanaán földét, sors szerint való örökségetekül.

¹²Mikor még csekély számmal valának, igen kevesen és mintegy zsellérek abban,

¹³És egyik nemzettõl a másikhoz bujdosának, egyik országból a másik néphez:

¹⁴Nem engedé, hogy valaki nyomorgassa õket, sõt királyokat is megfenyített miattok, mondván:

¹⁵Meg ne illessétek az én felkentjeimet, és az én prófétáimnak ne ártsatok!

¹⁶Mikor éhséget idéze elõ a földön; és a kenyérnek minden botját eltöré,

¹⁷Elküldött elõttük egy férfiút, Józsefet, a ki rabul adatott vala el;

¹⁸A lábait békóba szorították, õ maga vasban járt vala,

¹⁹Mindazideig, a míg szava beteljesedett. Az Úr beszéde megpróbálta õt.

²⁰Elküldött a király és feloldotta õt, a népeken uralkodó, és szabaddá tette õt;

²¹Úrrá tevé õt az õ házán, és uralkodóvá minden jószágán;

²²Hogy fõembereit tetszése szerint kötöztetheté, és véneit is bölcsességre taníthatá.

²³És beméne Izráel Égyiptomba, s Jákób a Khám földén zsellérkedék.

²⁴És igen megszaporítá az õ népét, és erõsebbé tevé elnyomóinál.

²⁵Elváltoztatá azoknak szívét, hogy gyûlöljék az õ népét, és álnokul cselekedjenek az õ szolgáival.

²⁶Elküldte Mózest, az õ szolgáját, és Áront, a kit választott vala.

²⁷Elvégezék azok között az õ jeleit, és a csodákat a Khám földén.

²⁸Sötétséget bocsátott és elsötétítette azt, és azok nem engedetlenkedtek az õ rendeleteinek.

²⁹Vizeiket vérré változtatá, és megölé az õ halaikat.

³⁰Földjük békáktól hemzsege, még a királyuk termeiben is.

³¹Szólt, és támadának legyek és szúnyogok minden õ határukon.

³²Adott nékik esõ gyanánt jégesõt, és lángoló tüzet a földjökre.

³³És elvevé szõlõjüket és fügefájokat, és széttördelé határuknak élõ fáit.

³⁴Szólt és támada sáska, és megszámlálhatatlan cserebogár.

³⁵És megemészte minden növényt az õ földjökön, és az õ szántóföldjöknek gyümölcsét megemészté.

³⁶És megöle minden elsõszülöttet földjökön, minden erejöknek zsengéjét.

³⁷És kihozá õket ezüsttel és arannyal, és nemzetségeikben nem volt beteges.

³⁸Örült Égyiptom, mikor kijövének, mert a tõlök való félelem megszállta õket.

³⁹Felhõt terjeszte ki, hogy befedezze õket, és tüzet, hogy világítson éjjel.

⁴⁰Könyörgött és fürjeket hoza, és mennyei kenyérrel elégítette meg õket.

⁴¹Megnyitotta a kõsziklát és víz zúdula ki, folyóként futott a sivatagon.

⁴²Mert megemlékezett az õ szentséges igéretérõl, a melyet tõn Ábrahámnak, az õ szolgájának.

⁴³Kihozá azért az õ népét örömmel, és az õ választottait vígasággal.

⁴⁴És nékik adá a pogányok földét, és öröklék a népek fáradságos szerzeményét.

⁴⁵Azért, hogy megtartsák az õ rendeleteit, és törvényeit megõrizzék. Dicsérjétek az Urat!