A zsoltárok 106

¹Dicsérjétek az Urat. Magasztaljátok az Urat, mert jó; mert örökkévaló az õ kegyelme.

²Ki beszélhetné el az Úr nagy tetteit? és jelenthetné ki minden dicsõségét?

³Boldog, a ki megtartja a törvényt, és igazán cselekszik minden idõben.

⁴Emlékezzél reám, Uram, népedhez való jóságodért; jõjj el hozzám szabadításoddal,

⁵Hogy láthassam választottaidhoz való jóvoltodat, és örvendezhessek néped örömében; hogy dicsekedjem a te örökségeddel!

⁶Vétkeztünk atyáinkkal együtt; bûnösök, gonoszok valánk.

⁷Atyáink nem értették meg Égyiptomban csodáidat, nem emlegették meg kegyelmed nagyságát, hanem daczoskodtak a tengernél, a veres tengernél.

⁸De õ megsegíté õket az õ nevéért, hogy megismertesse a maga erejét.

⁹Rákiálta a veres tengerre és kiszáradt, s úgy vivé õket a mélységeken, mint egy síkon.

¹⁰És kisegíté õket a gyûlölõ kezébõl; kimentette õket ellenség kezébõl.

¹¹Szorongatóikat víz borította el, egy sem maradt meg belõlük.

¹²És hittek az õ beszédeinek, és énekelték az õ dicséretét.

¹³Hirtelen elfeledék cselekedeteit; nem várák az õ tanácsát!

¹⁴Epekedés epeszté õket a pusztában, és próbára tevék Istent a sivatagon.

¹⁵És megadá nékik, a mit kivántak; és ösztövérséget bocsáta lelkökbe.

¹⁶És irigységre indulának Mózes ellen a táborban, az Úr szentje, Áron ellen.

¹⁷Megnyilt a föld és elnyelé Dátánt, és beborítá Abirám seregét.

¹⁸És tûz gyulladt fel azok seregében, láng égeté el a gonoszokat.

¹⁹Borjút csináltak a Hóreb alatt, és hajlongtak az öntött bálvány elõtt.

²⁰Felcserélték az õ dicsõségöket: ökörnek képével, a mely füvet eszik.

²¹Elfeledkezének Istenrõl, szabadítójokról, a ki nagy dolgokat mûvelt Égyiptomban,

²²Csodákat a Khám országában, félelmetes dolgokat a veres tenger mellett.

²³Gondolta, hogy kipusztítja õket; de Mózes, az õ választottja, elébe állott a résre, hogy elfordítsa haragját, hogy el ne veszítse õket.

²⁴És becsmérelték a kivánatos földet, nem hittek az õ igéretének.

²⁵És morgolódtak sátraikban, és nem hallgattak az Úr szavára.

²⁶De õ felemelé kezét reájok, hogy lesújtsa õket a pusztában;

²⁷S hogy a pogányok közé dobja magvaikat, és szétszórja õket a tartományokban.

²⁸Majd hozzácsapódtak a Baál-Peorhoz, és ették a holtak áldozatait.

²⁹És felingerelték cselekedeteikkel, és zúdult reájok a csapás.

³⁰Ekkor felállott Fineás és ítélt; és a csapásnak vége lõn.

³¹És igazságul tulajdoníttaték néki firól-fira mindörökké.

³²Megharagíták a Meribáh vizeinél is, és baja támadt Mózesnek miattok,

³³Mert megkeseríték az õ szívét, és gondatlanul szólt ajkaival.

³⁴Nem irtották ki a népeket sem, a mint utasította õket az Úr.

³⁵Sõt összeelegyedtek a pogányokkal, és eltanulták cselekedeteiket.

³⁶És tisztelték azoknak bálványait, és tõrré levének azok reájok.

³⁷És feláldozák fiaikat és leányaikat az ördögöknek,

³⁸És ártatlan vért ontának: fiaik és leányaik vérét, a kiket Kanaán bálványainak áldoztak, és megfertõzteték a föld öldökléssel.

³⁹És tisztátalanokká lõnek cselekedeteikben, és paráznákká tetteikben.

⁴⁰De felgyúlt az Úr haragja népe ellen, és megútálta az õ örökségét.

⁴¹És odaadá õket pogányok kezébe, és gyûlölõik uralkodtak rajtok.

⁴²És sanyargatták õket ellenségeik, és görnyedtek azoknak hatalma alatt!

⁴³Számtalanszor megmentette õket, de õk felháboríták szándékaikkal, és mélyebben merültek bûneikbe.

⁴⁴De reájok tekintett a nyomorúság napján, mikor meghallgatá rimánkodásukat;

⁴⁵És megemlékezett velök kötött szövetségérõl, és nagy kegyelmessége szerint megengesztelõdék.

⁴⁶És könyörületességre indítá irántok mindazokat, a kik õket fogva elvivék.

⁴⁷Segíts meg minket, Urunk Istenünk, és gyûjts össze minket a pogányok közül, hogy dicsõítsük a te szent nevedet, és dicsekedjünk a te dicséreteddel.

⁴⁸Áldott legyen az Úr, Izráel Istene örökkön örökké, és minden nép mondja: Ámen. Dicsérjétek az Urat.