A zsoltárok 107

¹Magasztaljátok az Urat, mert jó, mert örökkévaló az õ kegyelme.

²Ezt mondják az Úrnak megváltottai, a kiket megváltott a szorongatónak kezébõl;

³És a kiket összegyûjtött a különbözõ földekrõl: napkelet és napnyugot felõl, északról és a tenger felõl.

⁴Bujdostak a pusztában, a sivatagban; lakó-város felé utat nem találtak vala.

⁵Éhesek és szomjasok valának; lelkök is elepedt bennök.

⁶De az Úrhoz kiáltának szorultságukban; sanyarúságukból megmenté õket.

⁷És vezeté õket egyenes útra, hogy lakó-városhoz juthassanak.

⁸Adjanak hálát az Úrnak az õ kegyelméért, és az emberek fiai iránt való csodadolgaiért,

⁹Hogy megelégíté a szomjúhozó lelket, és az éhezõ lelket betölté jóval!

¹⁰A kik setétségben és a halálnak árnyékában ülnek, megkötöztetvén nyomorúsággal és vassal;

¹¹Mert ellenszegültek az Isten beszédének, és a Felségesnek tanácsát megútálták;

¹²Azért megalázta az õ szívöket nyomorúsággal: elestek és nem volt segítségök.

¹³De az Úrhoz kiáltának szorultságukban, sanyarúságukból kiszabadítá õket.

¹⁴Kihozá õket a setétségbõl és a halálnak árnyékából, köteleiket pedig elszaggatá.

¹⁵Adjanak hálát az Úrnak az õ kegyelméért, és az emberek fiai iránt való csodadolgaiért,

¹⁶Hogy összetöré az ércz-kapukat, és a vas-zárakat letördelé!

¹⁷A balgatagok az õ gonoszságuknak útjáért, és az õ hamisságukért nyomorgattattak.

¹⁸Minden étket útála az õ lelkök, és a halál kapujához közelgetének.

¹⁹De az Úrhoz kiáltának szorultságukban: sanyarúságukból kiszabadította õket.

²⁰Kibocsátá az õ szavát és meggyógyítá õket, és kimenté õket az õ vermeikbõl.

²¹Adjanak hálát az Úrnak az õ kegyelméért, és az emberek fiai iránt való csodadolgaiért,

²²És áldozzanak hálaadásnak áldozataival, és hirdessék az õ cselekedeteit örvendezéssel!

²³A kik hajókon tengerre szállnak, és a nagy vizeken kalmárkodnak,

²⁴Azok látták az Úrnak dolgait, és az õ csodáit a mélységben.

²⁵Szólott ugyanis és szélvészt támaszta, a mely felduzzasztá a habokat.

²⁶Az égig emelkedének, a fenékig sülyedének; lelkök elolvada az inségben.

²⁷Szédülének és tántorgának, mint a részeg, és minden bölcsességöknek esze vész vala.

²⁸De az Úrhoz kiáltának az õ szorultságukban, és sanyarúságukból kivezeté õket.

²⁹Megállítá a szélvészt, hogy csillapodjék, és megcsendesedtek a habok.

³⁰És örülének, hogy lecsillapodtak vala, és vezérlé õket az õ kivánságuknak partjára.

³¹Adjanak hálát az Úrnak az õ kegyelméért, és az emberek fiai iránt való csodadolgaiért!

³²És magasztalják fel õt a népnek gyülekezetében, és dicsérjék õt a vének ülésében!

³³Folyóvizeket tett vala pusztává, és vízforrásokat szárazzá;

³⁴Gyümölcstermõ földet meddõ földdé, a rajta lakó népnek gonoszsága miatt.

³⁵Pusztaságot tett vala álló tavakká, és kiaszott földet vízforrásokká.

³⁶És telepített oda éhezõket, hogy lakó-városokat építsenek.

³⁷És mezõket vetének be és szõlõket plántálának, hogy hasznos gyümölcsöt szerezzenek.

³⁸És megáldá õket és igen megszaporodának, és barmaikat sem kevesbítette meg.

³⁹De megkevesedtek és meggörnyedtek vala ínség, nyomorúság és keserûség miatt.

⁴⁰Gyalázatot zúdított a fejedelmekre, és bujdostatta õket út nélkül való kietlenben.

⁴¹De felemelé a nyomorultat az ínségbõl, és hasonlóvá tette a nemzetségeket a juhnyájhoz.

⁴²Látják az igazak és örvendeznek, és minden gonoszság megtartóztatja az õ száját.

⁴³A bölcs, az eszébe veszi ezeket, és meggondolják az Úrnak kegyelmességét!