A zsoltárok 119

¹Boldogok, a kiknek útjok feddhetetlen, a kik az Úr törvényében járnak.

²Boldogok, a kik megõrzik az õ bizonyságait, és teljes szívbõl keresik õt.

³És nem cselekesznek hamisságot; az õ útaiban járnak.

⁴Te parancsoltad Uram, hogy határozataidat jól megõrizzük.

⁵Vajha igazgattatnának az én útaim a te rendeléseid megõrzésére!

⁶Akkor nem szégyenülnék meg, ha figyelnék minden parancsolatodra!

⁷Hálát adok néked tiszta szívbõl, hogy megtanítottál engem a te igazságod ítéleteire.

⁸A te rendeléseidet megõrzöm; soha ne hagyj el engem!

⁹Mi módon õrizheti meg tisztán az ifjú az õ útát, ha nem a te beszédednek megtartása által?

¹⁰Teljes szívbõl kerestelek téged: ne engedj eltévedeznem a te parancsolataidtól!

¹¹Szívembe rejtettem a te beszédedet, hogy ne vétkezzem ellened.

¹²Áldott vagy te, Uram! Taníts meg engem a te rendeléseidre.

¹³Ajkaimmal hirdetem a te szádnak minden ítéletét.

¹⁴Inkább gyönyörködöm a te bizonyságaidnak útjában, mint minden gazdagságban.

¹⁵A te határozataidról gondolkodom, és a te ösvényeidre nézek.

¹⁶Gyönyörködöm a te rendeléseidben; a te beszédedrõl nem feledkezem el.

¹⁷Tégy jól a te szolgáddal, hogy éljek és megtartsam a te beszédedet.

¹⁸Nyisd meg az én szemeimet, hogy szemléljem a te törvényednek csodálatos voltát.

¹⁹Jövevény vagyok e földön, ne rejtsd el tõlem a te parancsolataidat.

²⁰Elfogyatkozik az én lelkem, a te ítéleteid után való szüntelen vágyódás miatt.

²¹Megdorgálod a kevélyeket; átkozottak, a kik elhajolnak parancsolataidtól.

²²Fordítsd el rólam a szidalmat és gyalázatot, mert megõriztem a te bizonyságaidat!

²³Még ha fejedelmek összeülnek, ellenem beszélnek is; a te szolgád a te rendeléseidrõl gondolkodik.

²⁴A te bizonyságaid én gyönyörûségem, és én tanácsadóim.

²⁵Lelkem a porhoz tapad; eleveníts meg engem a te igéreted szerint.

²⁶Útaimat elbeszéltem elõtted és te meghallgattál engem; taníts meg a te rendeléseidre!

²⁷Add értenem a te határozataidnak útát, hogy gondolkodjam a te csodálatos dolgaidról!

²⁸Sír a lelkem a keserûség miatt; vigasztalj meg a te igéd szerint!

²⁹A hamisságnak útját távoztasd el tõlem, és a te törvényeddel ajándékozz meg engem!

³⁰Az igazság útját választottam; a te ítéleteid forognak elõttem.

³¹Ragaszkodom a te bizonyságaidhoz; Uram, ne hagyj megszégyenülni!

³²A te parancsolataidnak útján járok, ha megvigasztalod az én szívemet!

³³Taníts meg Uram a te rendeléseidnek útjára, hogy megõrizzem azt mindvégig.

³⁴Oktass, hogy megõrizzem a te törvényedet, és megtartsam azt teljes szívembõl.

³⁵Vezérelj a te parancsolataidnak útján, mert gyönyörködöm abban.

³⁶Hajtsd szívemet a te bizonyságaidhoz, és ne a telhetetlenségre.

³⁷Fordítsd el az én szemeimet, hogy ne lássanak hiábavalóságot; a te útadon éltess engemet.

³⁸Teljesítsd igéretedet a te szolgádnak, a ki fél téged.

³⁹Fordítsd el tõlem a gyalázatot, a mitõl félek; hiszen jók a te ítéleteid.

⁴⁰Ímé, kivánkozom a te határozataid után; éltess engem a te igazságod által.

⁴¹És szálljon reám, Uram, a te kegyelmed, a te szabadításod, a mint megigérted,

⁴²Hogy megfelelhessek az engem gyalázónak, hiszen bizodalmam van a te igédben!

⁴³És az igazságnak beszédét se vedd el soha az én számtól, mert várom a te ítéleteidet!

⁴⁴És megtartom a te törvényedet mindenkor és mindörökké.

⁴⁵És tágas téren járok, mert a te határozataidat keresem.

⁴⁶És a királyok elõtt szólok a te bizonyságaidról, és nem szégyenülök meg.

⁴⁷És gyönyörködöm a te parancsolataidban, a melyeket szeretek.

⁴⁸És felemelem kezeimet a te parancsolataidra, a melyeket szeretek, és gondolkodom a te rendeléseidrõl.

⁴⁹Emlékezzél meg a te szolgádnak adott igédrõl, a melyhez nékem reménységet adtál!

⁵⁰Ez vigasztalásom nyomorúságomban, mert a te beszéded megelevenít engem.

⁵¹A kevélyek szerfelett gúnyoltak engem; nem hajlottam el a te törvényedtõl.

⁵²Megemlékezem a te öröktõl fogva való ítéleteidrõl Uram, és vigasztalódom.

⁵³Harag vett rajtam erõt az istentelenek miatt, a kik elhagyták a te törvényedet.

⁵⁴Ének volt rám nézve minden parancsolatod bujdosásomnak hajlékában.

⁵⁵Uram! a te nevedrõl emlékezem éjjel, és megtartom a te törvényedet.

⁵⁶Ez jutott nékem, hogy a te határozataidat megõriztem.

⁵⁷Azt mondám Uram, hogy az én részem a te beszédeidnek megtartása.

⁵⁸Teljes szívbõl könyörgök a te színed elõtt: könyörülj rajtam a te igéreted szerint!

⁵⁹Meggondoltam az én útaimat, és lábaimat a te bizonyságaidhoz fordítom.

⁶⁰Sietek és nem mulasztom el, hogy megtartsam a te parancsolataidat.

⁶¹Az istentelenek kötelei körülkerítettek engem; de a te törvényedrõl el nem feledkezem.

⁶²Éjfélkor felkelek, hogy hálát adjak néked, igazságod ítéleteiért.

⁶³Társok vagyok mindazoknak, a kik félnek téged, és a kik határozataidat megtartják.

⁶⁴A te kegyelmeddel, oh Uram, teljes e föld: taníts meg engem rendeléseidre!

⁶⁵Jót cselekedtél a te szolgáddal, Uram, a te igéd szerint.

⁶⁶Az okosságnak és tudománynak drága voltára taníts meg engem, mert hiszek a te parancsolataidnak.

⁶⁷Minekelõtte megaláztattam, tévelyegtem vala; most pedig vigyázok a te szódra.

⁶⁸Jó vagy te és jóltevõ, taníts meg engem a te rendeléseidre.

⁶⁹A kevélyek hazugságot költöttek reám, de én teljes szívbõl megtartom a te parancsolataidat.

⁷⁰Kövér az õ szívök, mint a háj; de én a te törvényedben gyönyörködöm.

⁷¹Jó nékem, hogy megaláztál, azért, hogy megtanuljam a te rendeléseidet.

⁷²A te szádnak törvénye jobb nékem, mint sok ezer arany és ezüst.

⁷³A te kezeid teremtettek és erõsítettek meg engem; oktass, hogy megtanuljam parancsolataidat.

⁷⁴A kik téged félnek, látnak engem és örvendeznek, mivel a te igédben van az én reménységem.

⁷⁵Tudom Uram, hogy a te ítéleteid igazak, és igazságosan aláztál meg engem.

⁷⁶Legyen velem a te kegyelmed, hogy megvígasztalódjam a te szolgádnak tett igéreted szerint.

⁷⁷Szálljon reám a te irgalmasságod, hogy éljek, mert a te törvényedben gyönyörködöm.

⁷⁸Szégyenüljenek meg a kevélyek, a kik csalárdul elnyomtak engem, holott én a te határozataidról gondolkodom.

⁷⁹Forduljanak hozzám, a kik téged félnek, és ismerik a te bizonyságaidat!

⁸⁰Legyen az én szívem feddhetetlen a te rendeléseidben, hogy meg ne szégyenüljek.

⁸¹Elfogyatkozik az én lelkem a te szabadításod kivánása miatt; a te igédben van az én reménységem.

⁸²A te beszéded kivánása miatt elfogyatkoznak az én szemeim, mondván: mikor vígasztalsz meg engem?

⁸³Noha olyanná lettem, mint a füstön levõ tömlõ; a te rendeléseidrõl el nem feledkezem.

⁸⁴Mennyi a te szolgádnak napja, és mikor tartasz ítéletet az én üldözõim felett?

⁸⁵Vermet ástak nékem a kevélyek, a kik nem a te törvényed szerint élnek.

⁸⁶Minden parancsolatod igaz; csalárdul üldöznek engem; segíts meg engem!

⁸⁷Csaknem semmivé tettek engem e földön, de én nem hagytam el a te határozataidat.

⁸⁸A te kegyelmed szerint eleveníts meg engem, hogy megõrizhessem a te szádnak bizonyságait.

⁸⁹Uram! örökké megmarad a te igéd a mennyben.

⁹⁰Nemzedékrõl nemzedékre van a te igazságod, te erõsítetted meg a földet és áll az.

⁹¹A te ítéleteid szerint áll minden ma is; mert minden, a mi van, te néked szolgál.

⁹²Ha nem a te törvényed lett volna az én gyönyörûségem, akkor elvesztem volna az én nyomorúságomban.

⁹³Soha sem feledkezem el a te határozataidról, mert azok által elevenítettél meg engem.

⁹⁴Tied vagyok, tarts meg engem, mert a te határozataidat keresem.

⁹⁵Vártak rám a gonoszok, hogy elveszessenek, de én a te bizonyságaidra figyelek.

⁹⁶Látom, minden tökéletes dolognak vége van, de a te parancsolatodnak nincs határa.

⁹⁷Mely igen szeretem a te törvényedet, egész napestig arról gondolkodom!

⁹⁸Az én ellenségeimnél bölcsebbé teszel engem a te parancsolataiddal, mert mindenkor velem vannak azok.

⁹⁹Minden tanítómnál értelmesebb lettem, mert a te bizonyságaid az én gondolataim.

¹⁰⁰Elõrelátóbb vagyok, mint az öreg emberek, mert vigyázok a te határozataidra.

¹⁰¹Minden gonosz ösvénytõl visszatartóztattam lábaimat, hogy megtartsam a te beszédedet.

¹⁰²Nem távoztam el a te ítéleteidtõl, mert te oktattál engem.

¹⁰³Mily édes az én ínyemnek a te beszéded; méznél édesbb az az én számnak!

¹⁰⁴A te határozataidból leszek értelmes, gyûlölöm azért a hamisságnak minden ösvényét.

¹⁰⁵Az én lábamnak szövétneke a te igéd, és ösvényemnek világossága.

¹⁰⁶Megesküdtem és megállom, hogy megtartom a te igazságodnak ítéleteit.

¹⁰⁷Felette nagy nyomorúságban vagyok; Uram, eleveníts meg a te igéd szerint.

¹⁰⁸Szájamnak önkéntes áldozatai legyenek kedvesek elõtted Uram! és taníts meg a te ítéleteidre.

¹⁰⁹Lelkem mindig veszedelemben van, mindazonáltal a te törvényedrõl el nem feledkezem.

¹¹⁰Tõrt vetettek ellenem az istentelenek, de a te határozataidtól el nem tévelyedtem.

¹¹¹A te bizonyságaid az én örökségem mindenha, mert szívemnek örömei azok.

¹¹²Az én szívem hajlik a te rendeléseid teljesítésére mindenha és mindvégig.

¹¹³Az állhatatlanokat gyûlölöm, de a te törvényedet szeretem.

¹¹⁴Menedékem és paizsom vagy te; igédben van az én reménységem.

¹¹⁵Távozzatok tõlem gonoszok, hogy megõrizzem az én Istenemnek parancsolatait.

¹¹⁶Támogass engem a te beszéded szerint, hogy éljek, és ne engedd, hogy megszégyenüljek reménységemben.

¹¹⁷Segélj, hogy megmaradjak, és gyönyörködjem a te rendeléseidben szüntelen.

¹¹⁸Megtapodod mindazokat, a kik rendeléseidtõl elhajolnak, mert az õ álnokságuk hazugság.

¹¹⁹Mint salakot mind elveted e földnek istenteleneit, azért szeretem a te bizonyságaidat.

¹²⁰Borzad testem a tõled való félelem miatt, és félek a te ítéleteidtõl.

¹²¹Méltányosságot és igazságot cselekedtem; ne adj át nyomorgatóimnak!

¹²²Légy kezes a te szolgádért az õ javára, hogy a kevélyek el ne nyomjanak engem.

¹²³Szemeim epekednek a te szabadításod és a te igazságod beszéde után.

¹²⁴Cselekedjél a te szolgáddal a te kegyelmességed szerint, és a te rendeléseidre taníts meg engem!

¹²⁵Szolgád vagyok, oktass, hogy megismerjem a te bizonyságaidat!

¹²⁶Ideje, hogy az Úr cselekedjék; megrontották a te törvényedet.

¹²⁷Inkább szeretem azért a te parancsolataidat, mint az aranyat, mint a legtisztább aranyat.

¹²⁸Igaznak tartom azért minden határozatodat, és a hamisságnak minden ösvényét gyûlölöm.

¹²⁹Csodálatosak a te bizonyságaid, azért az én lelkem megõrzi azokat.

¹³⁰A te beszéded megnyilatkozása világosságot ad, és oktatja az együgyûeket.

¹³¹Szájamat feltátom és lihegek, mert kivánom a te parancsolataidat.

¹³²Tekints reám és könyörülj rajtam, a miképen szoktál a te nevednek kedvelõin.

¹³³Vezéreld útamat a te igéd szerint, és ne engedd, hogy valami hamisság uralkodjék rajtam!

¹³⁴Oltalmazz meg az emberek erõszakosságától, hogy megõrizzem a te határozataidat!

¹³⁵A te orczádat világosítsd meg a te szolgádon, és taníts meg a te rendeléseidre!

¹³⁶Víznek folyásai erednek az én szemeimbõl azok miatt, a kik nem tartják meg a te törvényedet.

¹³⁷Igaz vagy Uram, és a te ítéleted igazságos.

¹³⁸A te bizonyságaidat igazságban és hûségben jelentetted meg, és mindenek felett való egyenességben.

¹³⁹Buzgóságom megemészt engem, mert elfeledkeztek a te beszédedrõl az én ellenségeim.

¹⁴⁰Felettébb tiszta a te beszéded, és a te szolgád szereti azt.

¹⁴¹Kicsiny vagyok én és megvetett, de a te határozataidról el nem feledkezem.

¹⁴²A te igazságod igazság örökké, és a te törvényed igaz.

¹⁴³Nyomorúság és keserûség ért engem, de a te parancsolataid gyönyörûségeim nékem.

¹⁴⁴A te bizonyságaidnak igazsága örökkévaló; oktass, hogy éljek!

¹⁴⁵Teljes szívbõl kiáltok hozzád, hallgass meg, Uram! megtartom a te rendeléseidet.

¹⁴⁶Segítségül hívlak: tarts meg engem, és megõrzöm a te bizonyságaidat.

¹⁴⁷Hajnal elõtt felkelek, kiáltok hozzád; a te beszédedben van reménységem.

¹⁴⁸Szemeim megelõzik az éjjeli õrséget, hogy a te beszédedrõl gondolkodjam.

¹⁴⁹Hallgasd meg az én szómat a te kegyelmességed szerint, Uram! Eleveníts meg a te jóvoltod szerint!

¹⁵⁰Közelgetnek hozzám az én gonosz háborgatóim, a kik a te törvényedtõl messze távoztak.

¹⁵¹Közel vagy te, Uram! és minden te parancsolatod igazság.

¹⁵²Régtõl fogva tudom a te bizonyságaid felõl, hogy azokat örökké állandókká tetted.

¹⁵³Lásd meg az én nyomorúságomat és szabadíts meg engem; mert a te törvényedrõl nem felejtkezem el!

¹⁵⁴Te perelj peremben és ments meg; a te beszéded szerint eleveníts meg engem!

¹⁵⁵Távol van a gonoszoktól a szabadítás, mert nem törõdnek a te rendeléseiddel.

¹⁵⁶Nagy a te irgalmasságod, Uram! A te ítéletid szerint eleveníts meg engem.

¹⁵⁷Sokan vannak az én háborgatóim és üldözõim, de nem térek el a te bizonyságaidtól.

¹⁵⁸Láttam a hûteleneket és megundorodtam, hogy a te mondásodat meg nem tartják.

¹⁵⁹Lásd meg Uram, hogy a te határozataidat szeretem; a te kegyelmességed szerint eleveníts meg engem!

¹⁶⁰A te igédnek summája igazság, és a te igazságod ítélete mind örökkévaló.

¹⁶¹A fejedelmek ok nélkül üldöztek engem; de a te igédtõl félt az én szívem.

¹⁶²Gyönyörködöm a te beszédedben, mint a ki nagy nyereséget talált.

¹⁶³A hamisságot gyûlölöm és útálom; a te törvényedet szeretem.

¹⁶⁴Naponként hétszer dicsérlek téged, a te igazságodnak ítéleteiért.

¹⁶⁵A te törvényed kedvelõinek nagy békességök van, és nincs bántódásuk.

¹⁶⁶Várom a te szabadításodat, oh Uram! és a te parancsolataidat cselekszem.

¹⁶⁷Az én lelkem megtartja a te bizonyságaidat, és azokat igen szeretem.

¹⁶⁸Megtartom a te határozataidat és bizonyságaidat, mert minden útam nyilván van elõtted.

¹⁶⁹Oh Uram! hadd szálljon az én könyörgésem a te színed elé; tégy bölcscsé engem a te igéd szerint.

¹⁷⁰Jusson elõdbe az én imádságom; a te beszéded szerint szabadíts meg engem!

¹⁷¹Ajkaim dicséretet zengjenek, mert megtanítasz a te rendeléseidre.

¹⁷²Nyelvem a te beszédedrõl énekel, mert minden parancsolatod igaz.

¹⁷³Legyen segítségemre a te kezed, mert a te határozataidat választottam!

¹⁷⁴Uram! vágyódom a te szabadításod után, és a te törvényed nékem gyönyörûségem.

¹⁷⁵Éljen az én lelkem, hogy dicsérjen téged, és a te ítéleteid segítsenek rajtam!

¹⁷⁶Tévelygek, mint valami elveszett juh: keresd meg a te szolgádat; mert a te parancsolataidat nem felejtettem el!