A zsoltárok 120

¹Nyomorúságomban az Úrhoz kiálték, és meghallgata engem.

²Mentsd meg, Uram, lelkemet a hazug ajaktól és a csalárd nyelvtõl!

³Mit adjak néked, vagy mit nyujtsanak néked, te csalárd nyelv?!

⁴Vitéznek hegyes nyilait fenyõfa parázsával.

⁵Jaj nékem, hogy Mésekben bujdosom és a Kédár sátrai közt lakom!

⁶Sok ideje lakozik az én lelkem a békességnek gyûlölõivel!

⁷Magam vagyok a békesség, de mihelyt megszólalok, õk viadalra készek.