A zsoltárok 138

¹Magasztallak téged teljes szívembõl; énekkel áldlak az istenek elõtt.

²Szent templomod felé hajolok, s magasztalom nevedet kegyelmedért és igazságodért; mert minden neveden felül felmagasztalád a te beszédedet.

³Mikor kiáltottam, meghallgattál engem, felbátorítottál engem, lelkemben erõ támadt.

⁴Magasztal téged, Uram, e földnek minden királya, mikor meghallják szádnak beszédeit,

⁵És énekelnek az Úrnak útairól, mert nagy az Úr dicsõsége!

⁶Noha felséges az Úr, mégis meglátja az alázatost, a kevélyt pedig távolról ismeri.

⁷Ha nyomorúságban vergõdöm, megelevenítesz; ellenségeim haragja ellen kinyújtod kezedet, és a te jobbkezed megment engemet.

⁸Elvégzi értem az Úr. Uram, a te kegyelmed örökkévaló: ne hagyd el a te kezeidnek alkotásait!