A zsoltárok 141

¹Uram! hívlak téged: siess én hozzám; figyelmezz szavamra, mikor hívlak téged.

²Mint jóillatú füst jusson elõdbe imádságom, s kezem felemelése estvéli áldozat legyen.

³Tégy Uram závárt az én szájamra; õriztessed az én ajkaim nyílását!

⁴Ne engedd szívemet rosszra hajlani, hogy istentelenül ne cselekedjem a gonosztevõ emberekkel egybe; és ne egyem azoknak kedvelt ételébõl!

⁵Ha igaz fedd engem: jól van az; ha dorgál engem: mintha fejem kenné. Nem vonakodik fejem, sõt még imádkozom is értök nyavalyájokban.

⁶Ha sziklához paskoltatnak az õ bíráik, akkor hallgatják az én beszédeimet, mert gyönyörûségesek.

⁷Mint a ki a földet vágja és hányja, úgy szóratnak szét csontjaik a Seol torkában.

⁸De az én szemeim, Uram Isten, rajtad csüggenek; hozzád folyamodom: ne oltsd el életemet!

⁹Õrizz meg a tõrtõl, a mit elém hánytak, és a gonosztevõknek hálóitól!

¹⁰Essenek az álnokok saját tõreikbe; míg én egyben általmegyek!